Igyekszem visszaszokni a koránkelésre, de ez nem jár viszontagságok nélkül. Most úgy ülök a gép előtt, mint egy zombi, pedig még alig múlt dél. Nyomaszt a kinti szürkeség is. Egész éjjel és reggel szakadt az eső (de legalább nagyjából lemosta a házunk előtti járdáról azt a hatalmas falloszt, amit valaki vicceskedvű odarajzolt krétával).

Közben a lakást valami fura, karácsonyi fíling járja át, mivel anyukám (Isten éltesse, anyák napján (is)!) mézeskalácsot süt, aminek illatta már betöltötte a lakás teljes légterét. Így történt saját kis panelkockámmal is, pedig ha az illat tudná, hogy nem hat meg a karácsony, biztosan kívül maradt volna.