"Porosodik" pár régi címke is dobozok mélyén.

Lomtalanításkor kerültek elő...

Ennyi volt, mese volt.

Az önszabotálás blogja ezennel zárja kapuit. Vagy legalábbis az eddigi formájában nem működik tovább. Nem jön több agymenés, nem teregetünk szennyest, nem lesz zene, kép, idézet, sírás-rívás, örömködés.

Élet lesz.

Köszönöm annak a maroknyi embernek, akit untathattam pitiáner dolgaimmal, kívánok nekik minden jót az új évre (és tovább)!

Apróbetűs rész:
Nem zárom ki a valamikor folytatás lehetőségét, de a mostani mindent bele formátumtól biztosan búcsúzunk.

Sokadszorra nézem a videót, és értem én, hogy a fizika törvényei alapján ez lehetséges, de még mindig úgy állok előtte, mint az egyszeri bácsi a zsiráf ketrece előtt: Ilyen állat márpedig nincs!

Az én labdám meg szegény olyan tojás már, hogy örülök, ha a padlón megáll.

Ugye mindenki ismeri a régi viccet: háromféle ember létezik: olyan, aki tud számolni, és olyan, aki nem. Észreveszitek a hibát a képeken (jó, azon túl, hogy freerollon pókerezem, és azt sem nyertem meg :P)?

Ha már a gépek sem tudnak számolni, akkor miben bízhat az emberiség?

Kapcsolódó quote:

Elromlott a számológépem. Nem oszt, nem szoroz.

Ma este, úgy 10 óra körül hallom, hogy az egyik degu (a történet kedvéért, meg egyébként is nevezzük Tompikának) gumikacsának képzeli magát, és csipog ütemesen percek óta. Ilyenkor ki szoktam engedni, hogy fürödjön egyet a fürdőhomokban, és általában abba is hagyja a sipákolást. Ez most is így volt, csak éppen a kései időpont miatti lanyhuló figyelemmel nem tudtam lezárni minden menekülési útvonalát. Persze hogy meglógott...

A tegnapi földrengés, bár "csupán" 2,9 erősségű volt, azért elég ijesztő volt. Soha nem éltem még át ilyet (ébren), és mivel édesanyám a konyhában tevékenykedve nem is érezte, először azt hittem, hogy csak megszédültem, vagy valami hasonló. Aztán megnyugtattak, hogy tényleg rengés volt.

Remélem nem azért történt az egész, mert egyszerre használtam a Firefoxot a Chrome-mal, és ezek mellett még a Skype és az MSN is egyszerre futottak. Sosem lehet tudni, hogy mi idéz elő ilyen katasztrófát vagy éppen fekete lyukat.

A baráti bowlingozások (biliárdozások, pókerezések, stb...) margójára.

- Why do you spend so much time competing over everything?
- Because we're men and that's what men do.
[...]
- Why are you guys obsessed with reliving everything you've won?
- Because we're winners and that's what winners do.

(Scrubs s07e06)
 

Ezt pedig motivációs célzattal, magától a Legek Urától (MJ "Failure" Nike Commercial).

Hahó. Rühellem ezt a fehér szart, ami nagy pelyhekben hullik az égből, úgyhogy kedvem van szívatni másokat. Jó terület erre egy netes futballmenedzser szövkap választási kampánya, vagy a pókerasztalok, de még az is lehet, hogy rendelek pár pizzát, miközben az Avas több irányból megközelíthetetlen a hó miatt, aztán még borravalót sem adok, mert lassan ért ide a kaja.

Egyébként meg a szokásos semmi, leszámítva azt, hogy tegnapelőtt elvágtam a bal gyűrűsujjamat hagyma szeletelés közben. De tegnap szembenéztem a démonaimmal, és ismét megpróbáltam. Ekkor már nem csináltam félmunkát, és le is vágtam az utolsó ujjpercet ugyanazon az ujjamon. Na jó, csak vicceltem, újabb sérülés nélkül megcsináltam, mert király vagyok.

Hahó! Van itt még valaki? Balesetmentes közlekedést neki.

Heti 2x 1 óra kosárlabda.
Heti 2-3x kézisúlyzós edzés.
A lakás folyamatos átalakítása miatt szekrények tologatása, parkettacsíkok mozgatása lakás egyik végéből a másikba.
 

És mikor készül ki a derekam?

Biliárdozás közben.

Taigetosz...

A következőkben (nem fizetett*) hirdetésnek tűnhet a bejegyzés, aki nem szereti az ilyet, vagy a Borsodi Sört, kérem ne olvasson tovább.

Ma akadt kezembe egy akciós Borsodi, és azt kell mondjam, zse-ni-á-lis az új akció. Semmi extra követelmény, net regisztrációs pontgyűjtés, meg gyűjts össze csillió kupakot, aztán beválthatod egy logós, egyszerhasználatos strandlabdára, csupán két szótag a kupakokban ill. nyitófüleken: NYE-RŐ. Ha megvan mindkettő, mehetsz a haverral a kijelölt sörözők egyikébe (külön pirospont, hogy a Borsodi honlapján keresni lehet városra, utcára, és térkép mutatja, hova is fordulhat a beváltó), és vendégek vagytok egy-egy pohár (3 dl) sörre. Esetleg pultoslányoknál lehet próbálkozni pl. 3 NYE szótaggal, hátha nem gúnyos nye-nye-nye lesz a válasz.

Na de tényleg, hát mi kell a söröző embernek? Még több sör. Világos.

*de hajlandó vagyok tárgyalni.

Rövidhírek:

Bánkút - Vandál tolvajok jártak a bánkúti síparadicsom felvonóinál: az összkár 2,5 millió.

 Szakadjon le a dolgos kezetek.

Miskolc - A megyei kórház udvarán "savazták le" a Hondát.

 Aztán a tiétek is.

Kétszáznál is több "fészekrakós" gyanúsított Miskolcon

És nektek is minden jót.

liszekpeti üzenete (0:44):
*és kezdeményezni kell
*a lányok azt szeretik, mert akkor mondhatják, hogy nem
 

Enyi! A randiguru, hozzám képest kutyafüle.

Tanulni sosem késő. Na ugye!

Mindazonáltal az egyetemi adminisztráció mindenkori dolgozóit elsőként fogom falhoz állítani, ha hatalomra jutok. Aztán azok jönnek, akik bármilyen formában részt vettek a 90-es évek privatizációs hullámában. Majd jöhetnek a futball játékvezetők és asszisztensek.

liszekpeti üzenete (23:41):
*szeretek útba igazítani embereket az Avas felé
*lehet nekik azt mondani, hogy "a kanyarban fordulj fel"
*és még nevetni is fognak
*és sosem tudják meg, ha komolyan gondolom :D

És itt van az ősz, itt van ujra.
S szar, mint mindig, énnekem.

Na jó, nem is. Bár az év - számomra - leginkább depressziósabb időszaka jön (október), azért remélem, hogy nem hagy el a remény, hogy az embereknek juthat nyalóka anélkül is, hogy összebasznák az őzbőr ancúgjukat.

Főleg, hogy akkora ember vagyok már, hogy magamat idézem nyitásként apróval.

Tegnap elmentünk sörözni. Életemben másodszor tévedtem be a helyre, de nagyrészt foglalt asztalokkal találtuk szembe magunkat, majd a pub legbelső termében próbáltunk leülni, de egy kedves leányzó figyelmeztetett minket, hogy ott leánybúcsú lesz.

Ez a plusz információ egyből a terem bejárata mellé ültetett minket, hátha látunk valami/valaki szépet a felvonuló lányseregben. Hárman iszogattunk hát ott, és csorgattuk a nyálunkat a jövő-menő csajokra, majd pár perc múlva megdöbbentő dolgok történtek.

Először csak kacsintgattak ránk az asztalaiktól, majd kihívóan nyalogatták a koktélos szívószáljaikat, simogatták domborulataikat. Ezután beráncigáltak minket a különterembe, és kezdeti ellenkezésünk ellenére is orális szexben részesítettek, majd gyakorlatilag megerőszakoltak mindhármunkat. Többször is...

Aztán rájöttem, hogy megint keverem a pornókat a valósággal.

Sex sells! - sokak által ismert a marketing alaptétel, miszerint a szex bármit képes eladni. Elég egy plakát valami hirtelenszőke szilikonmacával, aki a felirat alapján bomlik egy férfiért, ha az a megfelelő (minő véletlen a megfelelő = a reklámozott) dezodort használja, vagy egy kockahasú, vakító mosolyú srác, aki diétás kólát iszik, és a csajok egy része elhiszi neki, hogy az a kóla amellett, hogy finom, még nemhogy nem hízlal, hanem egyenesen fogyaszt. Viszont ez a tétel kicsit máshogy működik előadóművészek esetén. Ott a botrányos, sokszor szándékosan szenzációkra hajtó, a bulvárlapoknak játszó életvitel mellett maga a halál, ami képes fellendíteni az érdeklődést, s ezen keresztül akár az eladásokat is.

Ez a látvány minden pénzt megér, csak a fáradságot nem.
                                   (Liszi - Úton a csúcs felé, majd "spontán"
                                        a csúcson is, de ott már nem volt vicces.)

Augusztus 21-én, szombaton pár napos szervezés után a Magas-Tátrába indultunk nyolcan barátokkal. A reggel 6-os kelés megviselt egy kicsit (1-kor feküdtem), de igyekeztem felpörgetni magamat egy kis reggeli shoppingolással (kaja-pia), meg azzal, hogy kártyás fizetésnél jutott eszembe, hogy nincs még aktiválva a bankkártyám, így csak a sort tartom fel. A negyed nyolcas indulásra kb. elkészültem, majd az Avasról indulva, Csabai kapu megállóval Sajószentpéterre mentünk, hogy Tyuki bácsi túravezető és ötletgazda úrral indulhassunk Szlovákia felé. Ő már (véletlenül) járt arra.

Múltkor a Green Zone (Zöld zóna) c. filmet néztem, ami remek példa arra, mikor adott egy remek alapötlet, de a film végül nem tud felnőni a várakozásaimhoz. Bár IMDb-n 7.1, ami nem rossz szám, de nálam akkor sem stimmelt...

De nem ezért írok, hanem mert eszembe jutott a filmről egy egyetemi firkálmányom, ami kapcsolódik a témához. Íme:

Már ekkor sem voltam normális. A nagy részletgazdagságú, már-már művészi kivitelezés is dicséretet érdemel.

Életemben nem voltam még Gyárfeszten, úgyhogy ennek is ideje volt már. Nem bántam meg, hogy mentem. Kellemes társaság, jó idő, a vasgyár komor épületei tömve fiatalos zsibongással, király fellépők (PieOnEar, Fish!, Kowalsky meg a Vega), zizi, bambi, körhinta...

Aztán hazafelé még túráztunk is egyet a vasgyárból fel az Avasra. 6,5 km 110 méteres szintkülönbség bő 1 óra alatt tempós sétával. Nem rossz, nem rossz. Azért a déli terelőt nem mertük bevállalni, jó volt nekünk a Győri kapu kivilágított egyenese is az út jó részén. Aztán még csigákat is mentettem az úttestről a fűbe a Hideg soron. Büszke lehetek magamra, azt hiszem.

Emlékszünk még az angoltalanított Chelsea-re, vagy később az Arsenalra? Nem csak az angolok, de még sok külföldi is felhördült, mikor a nagymúltú brit egyesületeknél nem került hazai játékos a kezdőbe. Azóta évek teltek el, és már nem is annyira szokatlan az ilyesmi. Az Inter úgy nyert BL-t, hogy hírmondónak maradt pár olasz játékosuk, aki a kezdőcsapat közelébe kerülhetett a szezonban, de volt idő, amikor például a belga Beveren is ki tudott állítani egy színtiszta elefántcsontparti kezdőtizenegyet (olyan "kis" nevek tűntek fel ott, mint pl. Yaya Touré, Eboué, vagy éppen Boka) az afrikai országban létrehozott akadémiájuknak köszönhetően. Így globalizálódott a foci.

Múlt csütörtök délelőtt 10-től tegnap este 9 utánig nem volt bekapcsolva a gépem. Sőt, még csak nem is volt a szobámban. Nem tudom, hogy utoljára mikor volt eddig magára hagyva. A nyaralás, majd lakásfelújítás miatt kicsit háttérbe szorult szegény (gyakorlatilag szó szerint, mert a szobámból a lakás legtávolabbi szobájába került át).

A szobám parkettázását megelőző lomtalanítás újabb szakaszába érkezett. A múltkor ment a levesbe az egyetemi jegyzeteim, füzeteim nagy része, most rájöttem, hogy a dékáni hivatallal való levelezésemet sem kéne őrizgetni évekre visszamenőleg, úgyhogy az is kuka. Meg a nyelvvizsga jelentkezési lapjaim fényámasolata, melyekre végül el sem mentem...

Vidámabb része a lomtalanításnak, hogy a hulladékká minősített cuccokkal lehet vadulni még egyet utoljára. Most pl. egy CD-meghajtóval vertem be az egyik fiók kiesett szögét. Mikor máskor csinálhat ilyet az ember?

Pink elephants and lemonade,
Dear Jessie hear the laughter
Running through the love parade
Candy kisses and a sunny day,
Dear Jessie see the roses
Raining on the love parade

                         (Madonna - Dear Jessie)
                         (De a témához jobban illik Rollergirl feldolgozása)
 

Attól tartok, hogy a szombaton történtek után Kedves Jessie nem hall majd nevetést egy ideig Love Parade-en. És hogy egy ilyen pont a németeknél történjen, mikor róluk a legtöbb embernek a precíz tervezés-szervezés jut eszébe? Persze javítson ki, akinek más tapasztalatai vannak...

Aki követi a techno világ egyik fő rendezvényének történetét, az tudja, hogy Berlinből azért kellett mennie a sorozatnak, mert a város vezetői nem tudták/akarták a nyakukba venni az évek során milliós létszámúra duzzadó eseménnyel járó ilyen-olyan feladatokat, így előbb Dortmundban, majd Essenben, a 2009-es szünet után pedig Duisburgban randevúztak a technokedvelők.

Az elmúlt évek hányattatásai, majd az idei borzalmak után kötve hiszem, hogy találna új otthont magának a rendezvény. Bár Heysel óta is rendeznek focimeccseket...

Az áldozatok nyugodjanak békében!

Velencén innen, esküvőn (nem saját) túl, enyém a világ. Enyi!

Ez a szám még mindig nagy kedvenc, mindentől függetlenül...