Mottó: "De figyeljé’ má' söré’ mész?
Hozzál már nekem is, itt van pénz,
És hozz egy traubit is, itt egy tízes,
Sosincs nálam kisebb, ezzel fizess!"

Hát ez is eljött. Ismét véget ért valami, ami jó volt, de az utolsó nap legalább akkorára sikerült, mint szerettem volna. Bár rosszul kezdődött az este, mivel poénból a Superman jeles pólómban akartam menni, ami először és utoljára kerek egy éve volt rajtam, de nem jött rám. Azaz rámjött, csak úgy néztem ki benne, mint akinek egy kispárna van betolva a pólója alá. Le kell adnom a hasamról, ez már egészen biztos.

Az utolsó napra csatlakozott hozzám 5 volt évfolyamtárs, amiből már sejteni lehetett, hogy a régi idők pörgését fogja hozni a buli. Egy kocsmai bemelegítés után séta az egyetemre, ahol első sokk a bejároknál álló tömeg volt. Kb. fél óra sorakozás után bejutottak a többiek, nekem bérlettel könnyű volt.

Második sokk: lemaradtam a Belgáról. Bár annyira nem bántam, mert teljesen feldobódtam a rég nem látott többiektől (meg a vodkától). Harmadik sokk: akkora sorok álltak minden pultnál, hogy órákig kellett sorakozni a piáért. Kivéve persze, ha férfi a pultos, és a fogyasztani vágyó illető hölgy, ráadásul tekintélyes méretű dekoltázzsal hajol a pultra. Ezt leleményesen ki is használták pár srác, akik lökdösték is barátnőiket a pult felé, mondván, hogy ők talán jobban meghatják a zord pultosokat.

Komár Lacira felmentünk. Mivel táncolni nem tudok, emiatt utálok is, egyértelmű volt, hogy a színpad elé megyünk a többiekkel. Kabátokat ledobtuk egy halomba a csajok táskájára, aztán körbetáncoltuk az egészet. Pár perc után kiderült, hogy Komár Laciék koncertjének is pont a végét kaptuk el. Ez ma egy ilyen nap volt.

Negyedik sokk: egyik sorbanállás közben elkezdődött a Kowalsky koncert, mire megkaptuk kint a piát, már nem tudtunk volna rá bemenni. Úgyhogy irányba vettük a Kék Rocky-t, és kezdetét vette a tánc. Közben azért ittunk is rendesen, úgyhogy pár órás tánc, ugrálás, fejrázás után erősen szédelegve indultam hazafelé az időközben alaposan megfogyatkozott többiekkel. Hazaúton séta a felkelő nap fényében, majd fel a csajokhoz, hogy összekapják a cuccukat a hazaútra. Na ott sikerült úgy elfeküdnöm a szőnyegen (szándékosan), hogy majdnem eltörtem az orromat (nem szándékosan). Aztán csajok buszra fel, haver egy másik buszra fel, én meg gyalogoltam dombra fel, miközben a felkelő nap fénye előcsalta kedvenc paneldzsungelem színesebb oldalát.