Nincs. Legalábbis nekem nem lesz. Pontosabban, ha csinálnám, amit kéne, akkor nem lehetne egy darabig. Ma ünnepélyes keretek között levágom csuklómról a szombat hajnalban befejeződött MEN sárga karszalagját, nagymamám úgyis rákérdezett, hogy csecsemő vagyok-e. Azonnal kijavítottam, hogy én bizony címeres ökör vagyok, amihez jófej húgom is beleegyezően bólogatott.

Ma bele kell vetnem magam a szigorlati tételtengerbe. Mit tenger?! Tételóceán! Hozzá társul még a paragrafuserdő, meg némi számmező...

Közben úgyis az esti fociról fantáziálok, majd ha azon túl leszek, akkor evésről, ivásról, elcsattant és el nem csattant csókokról...