Csaknem egy hétig nem volt használható a gépem, de túléltem. A szűk egy hét alatt ismét felfedeztem a tévénézést, a papíralapú újságokat, néha kiléptem a szobámból, és döbbenten láttam, hogy él velem egy egész család is. Még beszélgettem is velük! Volt normális napirendem, helyreállt bioritmusom, volt életem!
KRESZ után levizsgáztam egészségügyből is, artériás vérzést nagyon jól látok el, persze szigorúan csak szóban. Vizsga előtt gondolkoztam azon, hogy a vizsgáztató mentőorvosnak benyomok valami poént, aztán a vizsgán láttam, hogy nem kéne próbálkozni. Pedig milyen jó lett volna?!

Vizsgáztató: - Mit tesz az adott szituációban (munkatárs artériás vérzése)?
Én: - Sokkot kapok.

vagy

Vizsgáztató: - Mit tesz, ha egy ember véletlenül benzint nyel?
Én: - Ha egyébként dohányzik, jól kiröhögöm, mert most kénytelen lesz leszokni egy ideig.

Hétvégén dolgoztam "keményen", közben azon gondolkoztam, hogy annyira nem is hiányzik a gépem. Bár kétségtelenül nyugodtabb vagyok most, amikor nem kell barátokhoz járni, ha el akarok küldeni egy emailt. Egyébként új táp vásárlásával orvosoltam számítógépem gondját, a régi tápból pedig rituális keretek között fogok baltával fémforgácsot gyártani.

Tegnap új szakaszához érkezett a vezetői engedély megszerzése felé vezető utam is! Először ültem autóba, és nem is ment olyan rosszul, mint először gondoltam volna. Persze az autóversenyzői karrierről már nyilvánvalóan lemaradtam, de azért jó úton haladok, hogy legalább a családi verdát használhassam majd néha.

Ma végre mozi! Holnap ismét meló, ráadásul vasárnap is.