Arany nélkül fordultunk a célegyenesbe a pekingi olimpián, de bíztunk abban, hogy nagyágyúink a kajak-kenusok, valamint a vízilabdázó fiaink nem betliznek majd. És nem tették.

Pénteken a Kolonics György tragédiájának árnyékában versenyző kenusunk vitte a prímet. Vajda Attila tökéletesen felépítette 1000 méteres kenu egyesben a versenyét, 250 méternél még 8. volt, de onnantól minden egyes szakaszt megnyert, és végül magabiztos előnnyel szállította a magyar küldöttség első aranyát. Később kiderült, hogy aranyérmesünk előre borítékolta a győzelmét, és még a harmadik helyezettet is eltalálta, csak a második helyre befutott spanyol David Cal húzta keresztül számításait, de ez valószínűleg senkit nem érdekelt hazánkban. Valószínűleg Vajdát sem, aki Kolonics Györgynek ajánlotta fantasztikus győzelmét.

Ezután kajak négyesben szereztek ezüstöt lányaink (Kovács Katalin, Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Janics Natasa). Az 500 méteres távon csak a nagy esélyesként számontartott németek tudták őket megelőzni.

Majd következett a nap emocionális csúcspontja. Férfi kenu kettesek 1000 méteres döntőjében ott volt a rajtnál a Kozmann György, Kiss Tamás páros. A páros, amely egy szörnyű tragédia után alakult. A páros, melyre hatalmas terhet rakott egy legendás sportoló emléke, a hagyaték, melynek - bár ebben a helyzetben együttérző ember nem várta volna el tőlük - meg akartak felelni. És ez a páros túlszárnyalva minden várakozást, nem csak karral, de szívvel is húzva az evezőt, harmadikként ért célba a döntőben. Ahogy elhangzott a közvetítést követő riportban, ők nem kenu kettesben, hanem kenu hármasban szereztek érmet. De nem bronzot, amit végül a nyakukba akasztottak, hanem aranyat.

Szombaton ismét kajak és kenu volt a menü. És bár nem indult jól a nap, de végül női kajak kettesünk hozta a szokásos formáját az 500 méteres távon. A Kovács Katalin, Janics Natasa kettőst az sem állíthatta meg az aranyhoz vezető úton, hogy Kovács Katalin karjában már volt aznapról egy 500 méteres kajak egyes döntő, és szívében-lelkében ott volt a csalódás, hogy "csak" negyedik lett, pedig szeretett volna végre egyesben is felülni a sportág trónjára. Szerencsére a csalódás inkább erőt adott neki a folytatáshoz, így sikerült a címvédés kettesben, ami a kajak-kenu sportban olyan gyakori, mint a szmogmentes nap Pekingben.

Vasárnap következett a vízilabda döntő. A szerbek ellen meglepetésre simán döntőbe jutó Egyesült Államok ellen bizonyíthatta válogatottunk, hogy még mindig mi vagyunk a sportág királyai. Még akkor is, ha az elmúlt években rendre vesztesként kerültünk ki a nagy tornák döntőjéből. És arany fiaink ismét bizonyítottak. Bár sokáig szoros volt a döntő, a végén 4 góllal verte az amerikaiakat a vízilabdázás Dream Teamje, amely a sportágban egyedülállóként elmondhatja magáról, hogy zsinórban háromszor is felért a csúcsra. Sydney és Athén után Pekingben is első a magyar válogatott!

Pekingi érmeseink, akik hazánk sporttörténetének arany lapjaira kerülnek:
Aranyérmesek:
Vajda Attila (C1 - 1000 m)
Kovács Katalin - Janics Natasa (K2 - 500 m)
Férfi vízilabda-válogatott (Szécsi Zoltán, Varga Tamás, Madaras Norbert, Varga Dénes, Kásás Tamás, Hosnyánszky Norbert, Kiss Gergely, Benedek Tibor, Varga Dániel, Biros Péter, Kis Gábor, Molnár Tamás, Gergely István)

Ezüstérmesek:
Cseh László x3 (200 m pillangó, 200 m vegyes, 400 m vegyes)
Fodor Zoltán (kötöttfogású birkózás, 84 kg)
Kovács Katalin, Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Janics Natasa (K4 - 500 m)

Bronzérmesek:
Mincza-Nébald Ildikó (párbajtőr)
Kozmann György, Kiss Tamás (C2 - 1000 m)

Továbbá gratulálok (és egyben köszönöm) pontszerző helyen végzett sportolóinknak is, hogy szép eredményekkel öregbítették hazánk hírnevét.

És minden jó, ha vége jó, tartja a mondás. Magyarország 21. helyen végzett az éremtáblázaton holtversenyben Norvégiával. Sokan fanyalognak, mert a korábbi ötkarikás játékokon jobban szerepeltünk, de ha belegondolunk, világszinten sok más területen kiegyeznénk a 21. hellyel. De sajnos csak korrupcióban közelítjük meg...