A mai napom rehabilitációval telt. Az elmúlt bő egy hétben többet fociztam (normális bemelegítés nélkül), mint amennyit térdem elbír, úgyhogy továbbra is fáj itt-ott. Lelki sebeimet is ápolgatnom kell, ugyanis a tegnapi, immár tényleg kiesést jelentő brutális vereségünk (6-1) alkalmával ismét sikerült a saját kapunkba bombáznom a labdát. Ezúttal egy középreadás után akartam tisztázni, de térddel nem sikerült úgy irányítani a labdát, hogy jó legyen, így a kapunk jobb oldalába vágódott. Mondjuk ez már 4. kapott gólunk volt tegnap este, tehát nem ezen múlott, de azért fáj...

Az egész délután ráment az előrehozott november 1-jére. 2 település, 2 temető, 5 sír. Ezzel egybekötve meglátogattuk nagyszüleimet is, így városi srácként abban a szokatlan élményben volt részem, hogy kedvenc rágcsálóinknál nagyobb állatokat láttam. Nem törődve macska- ill. kutyaszőr allergiámmal jól meggyöntöltem a kiskutyát és a cicákat, a kis szőrmókok meg még örültek is neki.