Semmi sem változik. Leglábbis velem, nálam, rajtam.

Ezt onnan tudom, hogy beleolvastam a régi blogomba, és ugyanazokat a hibákat követem el, amelyekről akkor írtam, hogy "na ezt nem követem el többé". De most legalább csak mosolygok rajta.

Jó néha nosztalgiázni. Örülök, hogy megmaradtak a gondolataim, benyomásaim azokról a napokról. Főleg, hogy a bejegyzések javára emlékszem, hogy miért írtam. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire kopnak majd meg ezek az emlékek, mert most még csak pár évesek. Mi lesz 10, esetleg 20 év múlva? Egyáltalán elérhető lesz-e még akkor? Egyáltalán én olyan állapotban leszek még akkor, hogy bármit is elérjek?

Utóbbi kérdésről kapcsolnék A Grace klinikára, ami jelentős függőséget okozott nálam mostanában, pedig van bennem némi hajlam a hipochondriára. Szóval most éppen különböző daganatos illetve idegrendszeri betegségeim "vannak". Ha meg nem nézem a sorozatot, akkor elvonási tünetek. Nekem soha semmi nem jó.