Egy üveg chardonnay másnapja úgy kezdődött, mint a legtöbb nap. Lenyomtam az ébresztőt, és aludtam még 1 órát. Nem azért, mert megérdemlem, hanem mert megtehetem. Még.

Délután a változatosság kedvéért aludtam még 2 órát, nehogy álmosan kosarazzak este. Vérre menő kosármeccs után, hazafelé tartottam a buszon. Valami gyerek az ülésre állva ugrált fel a felső kapaszkodóra, és ott lógott, amíg bírt. Mint valami mászókán. Én mondjuk végig azért szurkoltam, hogy pofáraessen, de sajnos nem jött be. A hozzá tartozó srácot (apa, tesó?) láthatóan nem érdekelte a dolog, sőt még ő nézett rám csúnyán, hogy én miért nézek rá ugyanúgy. Egy biztos, én mint tömegközlekedés-párti azt mondom, hogy jelenlegi formájában a tömegközlekedés nem érdemli meg a pénzt, amit rá kell költenünk, viszont az is fix, hogy mi meg egyáltalán nem érdemlünk tömegközlekedést.

Na mindegy. Hamarosan ismét aludni fogok. De csak a változatosság kedvéért. Addig régi (höhö, 90-es évekbeli) zenéket hallgatok, ha már rájuk akadtam egy dvd-n.