Van valami utánozhatatlan hangulata a nagy online pókertornáknak. Bár még nagyrészt csak freerollokon indultam, tapasztalat azért van. És sokszor még egy ilyen ingyentornán is előfordul olyan leosztás, ami közben érzem, ahogy kalapál a szívem, mialatt az jár a fejemben, hogy nehogy jöjjön riveren még egy treff, mert a flössét nem veri a flopolt ász párom. Adrenalinfröccs a gép előtt ülve, amikor csak akarom.

Jókat lehet röhögni a kiejtett külföldin, aki benyom valami olasz káromkodást, amit én csak udvarias grazie mille-vel fogadok, de akár saját pecheimen is jókat tudok vigyorogni. Néha elhűlve figyeljük, hogy milyen lapjárást produkál az adott pókerkliens, bár minél többet játszik az ember, annál kevésbé lepődik meg azon, mikor valaki flösst kap flopra, netán valami nevetséges kézre kap egy fullt, vagy éppen az asztalra kerülő első három lap mindegyike ász. De olyat is láthattunk már, amikor két ember is ász párt tart kézben, mégis csak egyikük örülhet a végén, vagy éppen egyikük sem. Bosszantó az is, amikor turnön még nyerő kezünket alázza a porba valaki a riveren. Ilyenkor azért előfordul, hogy repkednek a kötőszavak. Persze szigorúan csak a bajszom alatt magamnak, online beszólogatás nem tartozik a repertoáromba.

Természetesen a legjobb az, amikor mondjuk egy 1000 fős tornán verekszi át magát az ember, mondjuk 4 órás küzdelemben eljutva a fizetős helyig, majd ott hősi halált hal egy maréknyi dollárért. Akárhogy nézzük, bármilyen versenyben jó érzés, amikor a mezőny több mint 90 százaléka mögöttünk végez. Itt sincs ez másként. És ha nem is lehet mindig nyerni, néha a játék élménye is elég egy jó estéhez. (Ha már fáj a torkom, így sörözés helyett itton ragadtam.)