Ismét jártam algériában allergológián, immár harmadszor életem során. Éves vizit, bár sok értelme nincs. De legalább az ünnep- és születésnapokon kívül van egy fix programom az évben. Bár csak relatíve fix, mivel inkább csak a léte biztos, a napja nem.

Idén teljesen elnapolódott a nyáron szokásosnál is jobban elburjánzó lustaságom miatt, eleve későn mentem időpontért, így már csak szeptember 9-re kaptam. De legalább gondosan megtervezhettem mindent. A korábbi leleteket és a beutalót szépen összetűzve felszúrtam a falitáblámra, hogy szem előtt legyenek, majd telefonomba is írtam három emlékeztetőt: egyet hétfőre, hogy szerdán menni kell, kettőt szerdára, hogy kelni kell, menni kell. Majd kedden írtam még egy emlékeztetőt szerdára, hogy nehogy ott felejtsem a falra tűzve a beutalót, meg a leleteket. Na ja, semmit nem bízom a véletlenre.

11:45-re volt időpontom, ezért már 9-kor felkeltem, hogy legyen időm elkészülni. Majd felkeltem 10-kor is, hogy pihenten tudjak készülődni. Végül 11:30-kor sikerült is elindulnom itthonról, egy buszmegálló busszal, maradék táv sietős léptekben abszolválva. Elkéstem. Pár perc, nem ügy. Nem hát, mivel ki is van írva: behívás nem érkezési sorrendben, az adott időpont is csak tájékoztató jellegű. Kb. 10 perc alatt bejutottam légzésfunkcióra, majd további 40 percben ábrándozhattam, hogy mit csinálnak a fiatal, fehér köpenyes csajok a masszázs szobában. Legközelebb fizikoterápiára szerzek beutalót.