Nem tudom, hogy mi van, de az aljas tárgyak ellenem vannak. Ha tehetnék, meggyilkolnának. Szerencsére a számítógépemmel és a telefonommal volt galiba, nem pedig egy láncfűrésszel, egy késkészlettel, vagy éppen egy légkalapáccsal.

A telefonommal már volt probléma egyszer, akkor pár nap alatt megcsinálták a rakoncátlankodó fotó gombot, így pl. tudtam videóra rögzíteni, amint éppen - vereséget jelentő - gólt kapnak a Jegesmedvék a Fraditól. De mire hazaértem, az egy nappal korábban feltöltött telefon magától kikapcsolt, és már sehogy nem tudtam bekapcsolni, pedig már mindent megpróbáltam. Két napon keresztül, random időpontokban próbáltam életet csiholni a készülékbe, de semmi.

Erre tegnap este már memóriába beépült vírust jelzett a gépem. Ilyen kb. 2 éve nem fordult elő velem, de még bennem a rutin, szóval netkábel kihúz, csökkentett módban újraindít, víruskeresés az egész vinyón. Közel 3 órás keresés után talált pár trójait, én meg hajnal kettes nagy buzgalmamban olyan fájlt is töröltem, amit nem kellett volna. Merthogy a userinit.exe nélkül nem indul ám el a winfos, szóval eltávolításával senki ne próbálkozzon. Éjszaka próbáltam telepítővel javítani a hibát, de azzal sem tudtam mit kezdeni, úgyhogy inkább elaludtam. Reggel simán helyettesítettem a hiányzó fájlt a telepítő cd-ről, átneveztem az ex_-t exe-re, és már ment is. Legalább gyakoroltam a cd, dir, copy, ren parancsokat. Utoljára úgyis akkor csináltam ilyet, amikor a Prince of Persia és a Street Rod még új játéknak számítottak, a 100 hertzes processzor és az SVGA monitor meg álomnak.

Ezután kézbe vettem a telefonom ügyét is. Elindultam egyszem húgommal a márkaképviselethez, hogy leadjam. Már nem a húgomat, bár biztos örültek volna neki a láthatóan unatkozó srácok, hanem a telefonomat. Odafelé még a liftben is kipróbáltam a telefont, hogy nehogy szórakozzon velem, még ott sem kapcsolt be, bárhogy nyomtam a gombot. Mondtam húgomnak: ha a boltban meg bekapcsol, hozzávágom valakihez. Ezek után nem is történhetett másképp, mondom mi a bajom a telóval, srác kezébe veszi, és szinte érintésre bekapcsolt. Húgom már röhögött is magában, ahogy halkan, enyhe füst kíséretében égni kezdtem, miközben bizonygattam a srácnak, hogy két napja nem reagált semmire sem, ott bezzeg egyből. Végül nem röhögött az arcomba, mondta, hogy nem tud vele így mit kezdeni, ha máskor is jelentkezne a probléma, megnézik.

Azóta rájöttem, hogy a telefonom nyilván csak a mozgáshiányomon akart enyhíteni. A lényeg, hogy most megy minden rendben. Kíváncsi vagyok, meddig...