A neten gyakran találkozom olyan dolgokkal, amikről azonnal az jut eszembe, hogy valakinek még nálam is kevesebb élete van, és olyan hülyeségekre ér rá, hogy az embertelen. Ma emailben kaptam egy képsorozatot, amelyen döglött legyek és egyéb ízeltlábúak köré rajzolt különböző élethelyzeteket a nyilván rettenetesen unatkozó (esetleg nem teljesen épelméjű) alkotó.

Mondjuk némelyik kép kifejezetten jó lett, a wc-re várva sorakozó legyek egészen életszerűen mutatják be egy szórakozóhely retyóit a valamit nagyon magyarázó "csajokkal", és a sarokba rókázó "sráccal". Személyes kedvencem a lepkés. A lepke, mint valami király, aki előtt hajbókol egy alattvaló. Esetleg egy nagykabátos anyuka, meg a kicsi fia/lánya. Az alkotónak elismerésem: övé a hét NincsÉletem-díja!

Egyébként középiskolában mi is csináltunk hasonlót. Egy letépett szekrényajtóra rajzoltunk versenypályát, köré papírból hajtogattunk palánkot, majd kitépett szárnyú legyek versenyeztek rajta. Persze ez is állatkínzás, szerencsére akkoriban még nem volt divat nyilvánvalóan káros létformák érdekeinek képviselete.