Hogy mennyire nincs életem, azt valamelyik nap bizonyítottam be. Ültem a gép előtt (ofkorsz), de már nem volt kedvem semmihez a neten, aztán kezembe vettem a telefonomat, és elkezdtem vele felolvastatni a névjegyzékből a neveket. Ezen ráadásul jókat röhögtem, ami súlyosbító körülmény, bár ne mondja senki, hogy nem vicces, ahogy az alapból mulatságos géphang a Dee Jay-t felolvassa déjajként, vagy a Steve-et (sztív) úgy, ahogy le van írva.