Remek hét volt. Csak a mai kosár dobta fel, ahol legalább kellemesen elfáradtam, na meg jó társaságban töltöttem bő egy órát. Viszont tényleg olyan fáradt vagyok, hogy majdnem papírral együtt kezdtem megenni a muffinokat, amelyeket előrelátóan idetettem az asztalomra, hogy félholtan is kezem ügyében legyenek.

Kezdődött a hétfővel. Kb. 4-kor feküdtem, fél 9-kor kivertek az ágyból, mondván, hogy még el kell pakolnom a szobám ajtajából, mert jönnek kicserélni az ajtókat. A megbeszélt 9-kor még sehol senki. Fél 10-kor telefonál jó apám, hát nem végeztek az előző melóval, így még Veszprémben vannak, a héten nem érnek rá. Szólni nem kell ilyenkor előre, hülye ügyfél hadd vegyen ki szabadságot (na nem én, haha, jó vicc), meg álljon mindenki haptákban hajnalok hajnalán. Ráadásul az egész éjszakás esőnek köszönhetően lefolyt a festék a frissen újított házfalakról. Csodás nap volt...

A többi csak a szokásos, szarul alvás, egész nap kómás zombijárás. A szerda volt még kiemelhető a hétből, amikor bár Hattricken 25 győztes tétmeccs után negyedosztályú csapatom kikapott egy NB1-estől a kupában, mégis volt okom örülni, mert ideért a pókerkarrierem eddigi egyetlen materializálódott haszna (na jó, ez így nem igaz, de majdnem): egy póló, egy táska, meg egy zsetonkészlet. Így most már azt hiszem négy zsetonkészlet van a haveri körben, amelyekkel nem játszunk.

Ja, hülye zsetonok. Anno Velencén megtanultam könnyű zsetonokkal a zsetonkeverés trükköt. A többieknek agyára is mentem a folyamatos műanyagcsörgéssel. Aztán múltkor, a baráti élő pókeren kipróbáltam a nehéz kaszinózsetonnal is, azzal is ment. Mikor megjött a saját készletem, egyből kibontottam egy sor chipet (persze a piros-fehéret), kivettem 8 darabot, és egyből keverni kezdtem. Majd a számítógépasztalon is az egér mellé tettem, és amikor szabad volt a kezem, egyből nyúltam értük. Nos, másnapra úgy fájt az alkarom ettől, hogy inkább elraktam a táskába mindet. De majd megtanulom a többi trükköt is, úgyis ráérek, meg majd lehet vele társaságban vakítani, ha már a diplomámmal nem tudok.

Remélem a munkások hamar kész lesznek a házunkkal, mert ma is fúrásra ébredtem fél 9 körül, így pedig nem tudom kialudni magam. Persze nem az ő hibájuk, hogy 2-4 között fekszem, de ettől még nekem fáj a fejem szinte minden nap, na meg mindenhez fáradt vagyok. Nem jó így, mert kivételesen értelmes könyveket olvasnék, ha lenne energiám.

Na, nem szól szám, szóljon Seal szám (feldolgozva, magyarok által, egész jól, de az eredeti nekem mindig libabőr).