Egyik éjjel nem tudtam aludni, és hajnal 4 tájban valami fura megérzés folytán odaléptem az ablakomhoz, mert úgy éreztem, hogy havazott odakint. Elhúztam a függönyt, láttam, hogy szárazak az utcák. Megnyugodtam. Reggel (délben) felébredtem, és ekkor már fehér volt minden. Ekkor meg jót röhögtem...

Egyébként már nem tudom, hogy hányszor szívattam meg magam a hétköznap-hétvége menetrendbeli eltéréseivel, de tegnap megint. Mivel munkanap volt a szombat sikerült nem létező buszjárathoz elindulnom otthonról némi szentségelés után. Majd még így is majdnem jól jöttem ki a dologból, ugyanis elővigyázatosan sokkal hamarabb indultam a szakadó hó miatt, mint általában szoktam, ha el akarok érni egy buszt, így majdnem elértem a nem létező 21:00-s helyett a 20:50-est. De, hogy ne örüljek a "hegyről" lefelé szinte "lábujjhegyen" ment a busz, így 30 méter távolságból néztem végig, ahogy elmegy a buszom.

Némi telefonálgatás után irány gyalog a Ligetbe. Útközben megálltam az új sportuszodánál, mert rohadtul ráértem éppen, és mivel nem vagyok normális, még le is fényképeztem. Kétszer! Az első képen látszik, hogy semmi nem látszik. Csak az, hogy uszoda, meg hogy városi, és még sport is.

A második képen azonban az éjszakai módnak köszönhetően látszik az is, hogy balról egy böszme nagy UFO közeledik az épület felé. Ezért jobbnak láttam gyorsan távozni.

Szerencsére egyben megérkeztem a célomhoz, a belső úton is csak kétszer ütöttek el majdnem. De csak majdnem, szóval nincs okom panaszra. Két-három perccel utánam a többiek is megérkeztek, úgyhogy kezdetét vette az iszogatás. Majd később csocsó, aztán buli az egyetemen.

Vasárnap ennek megfelelően nehéz volt a kelés fél 12-kor, de muszáj volt Saints-Cowboyst nézni. Persze a rendkívül izgalmas meccs még izgalmasabb végjátékáról lemaradtam, mert mentünk vásárolni. A város főbb útvonalairól sem volt eltakarítva a hó, ami azért kalandossá tette az utat, majd a vásárlás sem ment zökkenőmentesen. Történt, hogy az adott áruházba lépéstől számított 1,5 percen belül már a biztonsági szobában voltam, és bőszen kerestük egy biztonsági őrrel, hogy mi van rajtam/nálam, ami csipogtatja a mágneskapukat az áruházban. Hát a cipőm volt, mint kiderült. Viszont a lopásgátlót azóta sem találtuk meg benne, szóval lehet, hogy néhány áruházban még ugrani fognak rám a biztonságiak...