Múlt csütörtök délelőtt 10-től tegnap este 9 utánig nem volt bekapcsolva a gépem. Sőt, még csak nem is volt a szobámban. Nem tudom, hogy utoljára mikor volt eddig magára hagyva. A nyaralás, majd lakásfelújítás miatt kicsit háttérbe szorult szegény (gyakorlatilag szó szerint, mert a szobámból a lakás legtávolabbi szobájába került át).
Szerencsére az aljzat kiegyenlítésénél és a laminált padló lerakásánál nem voltam itthon, de a többi munkálatból már aktívan kivettem a részemet. Arra időről-időre rá kellett jönnünk, hogy a hiedelmekkel ellentétben a mi panelünkben egy egyenes vonal sincs, és a falak sem párhuzamosak ill. merőlegesek egymásra, úgyhogy szigorúan elutasítom a kockaház kifejezést, meg minden mást is, ami feltételezi, hogy egyenesek a falak. A régi lakásunkban (egy utcányira a mostanitól) minden fal egyenes volt, amennyire édesanyám emlékszik a tapétázásokból. Az később épült egy-másfél évvel, biztos sokat fejlődött a panelépítés technikája. (lol)
De legalább új területeken próbálhattam ki magamat. Igaz a díszlecek ragasztása sem lesz az én világom. Arra is rá kellett jönnöm - bár ezt régóta mondják, hogy a nagy hodály barkácsáruházaknál mindig jobbak lesznek a szaküzletek. Előbbiekben ugyanis úgy van (papíron) minden létező barkácscucc, hogy közben csak az nincs, ami éppen kellene, de amíg ott vagy, addig is azon gondolkodsz, hogy mi mást kéne még venni, mikor szép tapétákat, vagy jó színű festékeket látsz, és ennél jobb marketing nincs, és sokan be is sétálnak a csapdába.
Az is kiderült, hogy lakást sem szabad felújítani. Még pár felújítás után is esnek ki csontvázak a szekrényből, melyek csak további kiadásokat jelentenek, rosszabb esetben még korábbi kiadásokat, javításokat is feleslegessé tesznek. Úgyhogy azt mondom, ha unod a régi kérót, vagy simán le van lakva, el kell költözni a francba. Az az igazi változatosság. Most pedig neki kell(ene) látnom, hogy megteremtsem az anyagi hátteret az időnkénti lakáscseréhez.
Utolsó kommentek