Május 25-én, vasárnap délután, miközben Monte Carloban, az F1 nagydíjon az eső borzolta a kedélyeket, Miskolcon szikrázó napsütés bocsátott minket utunkra a főváros felé. Négyen pattantunk autóba, hogy tiszteletünket tegyük Újpesten, de tudtuk, hogy rajtunk kívül sokan tesznek még így, sőt az ultráink jelentős része már korábban elindult vonattal. Őket rendőrök kísérték a Keletiből a Megyeri útra, mi viszont kocsival "osontunk" a stadionig, ahol addigra kordonokkal várt minket a yard. Viszonylag udvariasan viszonylag útbaigazítottak minket, így második körben oda is találtunk a vendégek számára fenntartott parkolóba, majd gyors beléptetés, motozás után el is foglalhattuk helyünket a lelátón.

Életemben először voltam igazi, modernnek mondható stadionban, amiben kis hazánk ugye nem bővelkedik. Ennek megfelelően az első pár percben úgy nézelődtem, mint az egyszeri bácsi az állatkertben a zsiráf előtt: "ilyen állat márpedig nincs". A meccs előzményeiről is szólva: az már ismert volt, hogy házi gólkirályunk, Simon Attila a szezon után az Újpesthez igazol. Az azonban kicsit meglepett néhány embert, hogy csatáunk még a cserepadon sem kapott helyet, de mindezt indokolhatja, hogy az Újpest még küzd az UEFA kupás helyért, Simonnak pedig az lett volna most a dolga, hogy ettől eltávolítsa őket. Ezt mindenki beláthatja, hogy elég skizofrén helyzet. Egyébként Vágó Attila vezetőedző sem volt a kispadon, ő eltiltását tölti, mivel a Paks ellen inzultálta a játékvezetőket, ezért csak a lelátón foglalhatott helyett.

Kicsivel később pályára léptek a csapatok. A pestiek indulója után a Himnusz szólamai csendültek fel, hamis férfikórussal kísérve. Ezután kezdetét vette a lila-fehér piros-fehér mérkőzés. Azt már a mérkőzés elején láttuk, hogy újpesti részről nem lesz szurkolás, mivel saját csapatuk ellen tüntettek. Később a Korps nevű ultracsoport huligáncsoport nemes egyszerűséggel kivonult a nézőtérről, inkább az edzőpályán focizott, amit méretes transzparensen a csapatuk tudtára is adtak (Lásd kép: "Ti unalmasak vagytok, ezért focizunk a műfüvön...!"). A mi táborunk (közel 300 fő) ellenben végig kitett magáért, a mérkőzés elején azzal, hogy felhívtuk a hazaiak figyelmét arra, hogy csak Harmincan vannak. Első percektől űztük a csapatot, és reméltük, hogy megismétlődhet a 2006-os bravúr, amikor csapatunk 3-0-ra győzött a Megyeri úton.

Foci helyett foci

A csapat meg is tett ezért mindent az első félidőben! Az ekkor mezőnyfölényben játszó, ám nem túl veszélyes támadójátékot produkáló lilákat kétszer is mattolta támadósorunk. A 27. percben Homma Kazuo, majd a 29. percben Virágh Ali lőtt gólt, ami már végképp sok volt a lila tábornak, többen elindultak kifelé a stadionból, vagy inkább a Korps műfüves meccsét nézték a kerítésnél. Ekkor természetesen jött tőlünk a Hova mentek? rigmus, jókedvünk pedig alig fért a stadion tetőszerkezete alá.

Viszont 0-2-es vezetésünk tudatában a csapat kicsit érthetetlen módon megpróbált ráülni az előnyre, és behúzódtunk a saját térfelünkre. Sokan azonnal gondoltuk, hogy ennek nem lesz jó vége. Az Újpest azonnal visszavette a kezdeményezést, és az első félidő végén igencsak vártuk a sípszót.

Ott vagyunk, dalolunk

A második félidő ott folytatódott, ahol az első befejeződött. Újpesti fölény, mi kontrázni próbáltunk, de nem túl nagy meggyőződéssel. Védőink többször is tétováztak a tizenhatosunk környékén, többször nem szabadítottak fel, amikor megtehették volna, és ez megbosszulta magát perceken belül. Az 53. percben az ex-diósgyőri Foxi szépített. Ezt meg is köszöntük neki szépen, ahogy illik, ahogyan a meccs alatt többször Sallói diósgyőri munkásságáról is megemlékeztünk. Ekkor már ébredeztek a lila szurkolók, úgy látták, hogy van keresnivalójuk még ezen a meccsen, és sajnos így is volt. Amilyen gyorsan mi szereztünk két gólt az első félidőben, úgy lőttek ők is kettőt a másodikban, ugyanis Foxi gólja után két perccel Sándor György is betalált, kiegyenlítve a mérkőzést.

Az újpesti tábornak - mely eddig szótlanul "tűrte" a mérkőzést - az egyenlítés után hirtelen akkora hangja (és arca) lett, mintha bajnokságot nyertek volna. Két vélhetően nem szomjas egyén rohant is felénk feltartott középső ujját illetve farkát lobogtatva. Rajtuk is jót röhögtünk, 0-2-nél még nem volt ekkora önbizalmuk...

Az egyenlítés után percekkel bevonultak a stadionba az eddig kint tüntető lilák, amire fel is hívták a figyelmet egy meggyújtott vörös (!!!) fénnyel illetve egy hanggránáttal, majd rendezett sorokban vonulni kezdtek a lelátó tetején. Ekkor szólalt meg sorainkból a Ballag már a vén diák című jól ismert ballagási nóta, ami ismét jókedvet garantált táborunkban. Az is derültséget okozott, amikor a műsorközlő bemondta a nézőszámot! A hivatalos közlést, miszerint 3291 néző volt a stadionban, csöppet sem nagyvonalúan, de vélhetően jogosan kiröhögtük. Még a Nemzeti Sport tudósítója szerint sem voltak ennyien a meccsen, amit az online közvetítésükben meg is említett.

Nevetség tárgya

Közben, elég izgalmas végjáték után, melyben mindkét csapat megszerezhette volna a győzelmet, lefújták a mérkőzést. Mivel újabb gól nem esett (legalábbis érvényes, mert volt néhány, amit les miatt nem adtak meg), így 2-2-es döntetlennel térhettünk haza Miskolcra.

Bár nincs összehasonlítási alapom, de életem első túrája nagyon jól sikerült. Legalábbis kicsit sem bántam meg, hogy vasárnap délutánomat-estémet, pénzemet erre áldoztam. Az eredmény csak annak fényében bosszantó, hogy 0-2-re is vezettünk, de látatlanban elfogadtam volna előre. Az elveszített előnyért kárpótolt a hangulat. Maga a szurkolás összehasonlíthatatlan a hazaival, ahol sokszor elégedetlenkedőkkel van tele egy-egy szektor, akik csak szidják a csapatot, de idegenben ilyen nem létezik. Az utolsó percekig hangosan szólt a Csak a Diósgyőr, és a meccs lefújása után még percekig éltették szurkolóink a srácokat. Bár még van egy meccs a szezonból, de azt ki merem jelenteni: ha pályán nem is szerepeltünk fényesen idén, szurkolótáborunk továbbra is az élen!


CSAK A DIÓSGYŐR!!!