Ez a látvány minden pénzt megér, csak a fáradságot nem.
                                   (Liszi - Úton a csúcs felé, majd "spontán"
                                        a csúcson is, de ott már nem volt vicces.)

Augusztus 21-én, szombaton pár napos szervezés után a Magas-Tátrába indultunk nyolcan barátokkal. A reggel 6-os kelés megviselt egy kicsit (1-kor feküdtem), de igyekeztem felpörgetni magamat egy kis reggeli shoppingolással (kaja-pia), meg azzal, hogy kártyás fizetésnél jutott eszembe, hogy nincs még aktiválva a bankkártyám, így csak a sort tartom fel. A negyed nyolcas indulásra kb. elkészültem, majd az Avasról indulva, Csabai kapu megállóval Sajószentpéterre mentünk, hogy Tyuki bácsi túravezető és ötletgazda úrral indulhassunk Szlovákia felé. Ő már (véletlenül) járt arra.

A történelmi Magyarország falvain, városain (Tornalja, Rozsnyó, stb.) át kanyarogva értünk el Poprádra, ahol már szinte a 2 kilométeres hegyek lábánál voltunk. Itt már teljesen lenyűgözött a látvány, ahogy a sziklás csúcsok tetejét kisebb felhők takarták, és olyan cikk-cakkot képeztek a láthatáron, mint amilyennek óvodában rajzoltam a hegységeket zsírkrétával. Bár azokon rendszeresen behúztam a hóhatárt is, most a nyári melegnek köszönhetően sehol nem láttunk havat.

Poprádon feltankolt élelmiszerrel az is, aki itthonról nem vitt magával, én pedig vettem egy üveg Tatranský Čajt. Édes, teához hasonló ízével, viszont 52%-os alkoholtartalmával alattomosan képes megütni a gyanútlan fogyasztót, és hűvös őszi estén tökéletes szívmelegítő, úgyhogy Mályiban lesz majd "lékelve" (ha hűvös lesz, ha nem). Evés, ivás után a hegyek felé indultunk, és lélekben már felkészültünk a hegymenetre.

Közelben kis csapatunk gerince, távolban a hegyé.

A Poprádi-tótól (ami helyett mindig Poprádiót akarok írni, így most is) jó messzire tudtunk leparkolni (további leíráshoz szükséges térkép itt, a teljes Magas-Tátra térkép itt), körülbelül a térkép déli szélénél a piros útból elágazó narancssárga út harmadánál. Felfelé már végig autók - sok szlovák és lengyel rendszámú között akadt magyar is - álltak ekkor, így azt is gyorsan felmértük, hogy nagyon sok embert csábít ide a szép idő, amelyre nekünk sem lehetett panaszunk. Néhány felhőpamacs ugyan percekre eltakarta a napot, de pulóverre csak a hegycsúcson volt szükség sehol máshol, a csúcson is inkább csak azért, nehogy leizzadva megfázzunk. Sőt az orromat és a nyakamat le is kapta kicsit a nap a hegymenetnél, de ilyesmibe mindig beleszaladok (fényvédő krém persze nem volt nálam).

Pozor! Álljá' meg turistický!

A narancssárga úton indultunk észak felé, majd a kék jelzésű turistaúton haladtunk tovább. Ez még betonozott volt, viszont már szépen emelkedtünk rajta hiszen a parkolóhelyünk kb. 1200-1250 méteren volt, a tó viszont már 1500 méterrel van a tengerszint felett, míg az útközben (a sárga úton) érintett szimbolikus temető 1523 méteren található. Bő egy órás séta után értük el a gyönyörű helyen fekvő tó partját. Az ide vezető út és a tóból eredő Krupa patak völgyét kivéve teljesen körbeveszik a tavat a 2000 méter körüli hegycsúcsok, leírhatatlanul szép látványt nyújtva.

Tó a hegy oldalából is pozor. Akarommondani pazar...

A tónál megpihenve már láttuk a műholdképen is kirajzolódó cikk-cakkos utat, ami kelet felé, a kinézett úticélunkhoz vezetett. Körülbelül másfél óra volt az út felfelé, és a csaknem 500 méteres szintkülönbség leküzdése után csodálatos látvány tárult elénk. Egyrészt a hegy lábánál fekvő Poprádi-tó, valamint a szomszédos (még magasabb) csúcsok, másrészt a déli irányban elterülő Poprádi-medence, az azon túl látható Alacsony-Tátra valamint a Gömör-Szepesi-érchegység, na meg a közelben található Csorba-tó. Ráadásként pedig még egy vitorlázó repülő is elhúzott felettünk kétszer, valamint egy gyorsan mozgó kisebb állatot is láttunk a sziklák között. Szóval a nyitó időzetem abszolút nem igaz, akár már ma nekivágnék újra ennek az útnak, de még inkább egy másik hegynek. Egyetlen hiányérzetünk maradt, a felhők elvonultak a csúcsokról magasabb régiókba, így Bandi nem tudott felhőt simogatni alulról, én pedig nem tudtam beleharapni egybe sem. Majd legközelebb!

...és a csúcsról lefelé jövet is gyönyörű.

A csúcsról lejönni is bő egy óráig tartott, majd az autóhoz érni is újabb órába került. Összesen körülbelül 6-7 órát töltöttünk a szabadban. Ezután némi plázás evés-ivás következett, majd elindultunk hazafelé. És hiába sötétedett be, búcsúzóul még éjszaka is kirajzolódott Poprád felett az óriási hegyek lenyűgöző kontúrja.

A bejegyzés képei mobillal készültek, így minőségük nem éppen csúcs, pláne, hogy még kicsinyítettem is mindet. Jobb minőségű képek talán majd később. Két mobilképekből készített (fél- vagy negyed)panoráma itt és itt. (Pozor! 5199x988 - 687 kB ill. 5304x951 - 810 kB, eltarthat egy darabig a megjelenítése.)