Kitakarítottam a gépet. Ha már az esetek többségében csak a gépen keresztül kapcsolódom a külvilághoz, legalább ebben legyen rend. Szétszedtem, kipakoltam belőle mindent, szépen leporoltam, összeraktam. És működik! Most olyan, mintha legalább ehhez értenék, pedig dehogy. Külön élmény volt a kimosott hűtőbordát hajszárítóval szárítani, ugyanis elfelejtettem, hogy a hűtőborda nem véletlenül hőelvezetésre van, mivel rendkívül jó hővezető fémből készült, így a hajszárító melegét is sec-perc magába szívta. Majdnem elhajintottam...

Régi kacatok szelektálásába is belekezdtem, de annyi van, hogy egy nagy doboz után feladtam. Pedig ezt is meg kell csinálni. Lesz dolgom nyáron, bár ez eddig sem volt kérdéses...

Viszont ma még nem ettem semmit. Két bögre tea, ennyi. Ráadásul ömlik rólam a víz, és még zuhanyozni sem tudok, mivel nincs melegvíz péntekig. Bár már látom a nyitott ablakaimon át, hogy lesz itt eső megint, és vele egy kis hűvös levegő is.