Ha kedvet kapunk férfimagazin olvasásához, nem árt, ha pár dolgot előre megfontolunk, más tényezőkre pedig vásárlás után figyeljünk. Útmutató a férfimagazinok világának rejtett és nem annyira rejtett buktatóihoz.

1. Döntsük el, hogy melyiket választjuk a kínálatból. Ezt a lépést átugorhatjuk, ha már előfizetők vagyunk, vagy bátyánk, öcsénk, esetleg látens leszbikus/biszexuális barátnőnk az előfizető. Előfizetéssel megúszhatjuk a 2. lépést is.

2. Vegyük meg az újságot. Azok a srácok, akik a sztratoszférából szarnak arra, hogy mit gondol róluk a világ, vagy esetleg még inkább férfinak érzik magukat attól, hogy egy meztelen nős címlappal vonulnak a hónuk alatt, ez a rész nem kihívás.
Akik félnek a szomszéd nénitől/bácsitól készüljenek egy jó nagy táskával vagy szatyorral, ugyanis mostanság divat, hogy a férfimagazinok akciós tartalmát az újság kb. A4-es méreteit meghaladó kartonlap hirdeti. Azt remélem nem kell magyaráznom, hogy miért nem jó egy piros alapon sárga betűkkel írt, böszme nagy "MOST AJÁNDÉK EPRES ÓVSZERREL, HOGY A NŐD SE A KÖRMÉT RÁGJA" felirattal elsétálni egy óvoda vagy általános iskola előtt, mikor némelyik csemetéjét fuvarozó anyukánál már egy bikinis nő képe is leveri a biztosítékot.

3. Hazaérve, egy csendes zugba húzódva, bontsuk ki a gondosan befóliázott újságot. Ügyeljünk arra, hogy szegény címlaplány meg ne sérüljön, mert ha sebet ejtünk rajta ollóval, bicskával, körömmel, akkor szegény nem fog jól mutatni soha többé, lehet depressziós is lesz, és majd a többi újság alá bújik szégyenében. Túl a bontáson, következhet az újságba, újságra ragasztózott reklámanyagok eltávolítása. Ha a ragasztó a lapok között marad, az sok kellemetlenséget okozhat. A legsúlyosabb, ha elszakad a lap, de azért az is cinkes, ha a nálunk lebzselő haver kiröhög minket az összeragadt lapok láttán. Az életben nem magyarázzuk ki, hogy az csak ragasztó. Hasonló okból ne együnk zsíros ételt az újság felett, mert foltot hagy, ha disznó módon étkezünk.

4. Ha valakinek az ilyet dugdosnia kell otthon valamilyen okból kifolyólag, akkor vélhetően még nem sikerült elsajátítania a férfimagazinok által sugallt férfi képét, mely szerint egy férfi FÉRFI, semmit nem kell dugdosnia, azt csinál, amit akar, semmiért nem kell magyarázkodnia, stb.
De semmi nincs veszve! Először csak "felejtsük" az asztalunkon vagy ágyunkon a magazint. Aztán kezdjünk sétálgatni vele a lakásban, először csak rövidebb utakon, aztán a lakás teljes hosszában, mutatva, hogy nem félünk. Ha ezt már bombabiztosan tudjuk, "felejtsük" a nappaliban az asztalon, esetleg a konyhában. Ha senki nem kérdez semmit, gyors győzelmet arattunk. Ha kérdeznek, hogy kié ez az újság, tegyük, amit egy céltudatos, magabiztos férfi tenne.

Hazudjunk.