Mottó: Minden kezdet nehéz...

Na ezt nem a MEN-re értem, hanem ahogy én elkezdtem a MENetet. Este műfüves foci, ami előtt már fájt bal vádlim, jobb térdem, és ez foci után, ahogy "lehűltem" csak rosszabb lett.

Exnővel duma, megbeszéltünk 22:00 előtt pár perces találkozót, ennek rendje és módja szerint el is indultam itthonról 22:20 körül. Megvettem a bérletet, megittam egy sört a Neo alatt, majd húztam haza aludni. Már-már hagyomány, hogy az első napjaim ilyen rövidek: anno Tankcsapda koncertet végigsorakoztuk jegyért, meghallgattuk az utolsó fél óráját a koncertnek immár a színpad előtt, aztán haza. Ez a korábbi hazaút legalább mókás volt, a velem tartó hölgyemény kellemesen becsiccsentve a csiripelő madarakat (csirkéket) szidta hangosan, majd csigákat mentett a járdáról a fűbe.
Első napon egyébként kíváncsi lettem volna a Supernemre, de nem igazán bírtam volna végigállni, ha meg ülőkoncertet akarok, majd hangversenyre járok inkább.