MTI hír a napokból:

Nem tért haza a kubai cselgáncsválogatottal az Egyesült Államokból a kétszeres világbajnok, olimpiai bronzérmes Yurisel Laborde. A női 78 kg-os súlycsoport egyik jelenlegi legjobbja a nemzeti csapattal a sportág kontinentális viadalán járt Miamiban, de előbb eltűnt a szállodából, majd "lemaradt" a szigetországi együttest szállító gépről is.

A hotelben levelet hagyott maga után, melyben jelezte, tisztában van azzal, távozása mekkora veszteség a csapatnak, egyúttal azonban reményét fejezte ki, hogy megbocsátanak neki. Laborde a kubaiak egyik éremreménysége volt a pekingi olimpiára.

Nos, ennek a hírnek az első fele nem hír. Kubai ember haza NEM térését hírként tálalni, kb. olyan, mint megírni: a hó hideg, az eső nedves, a politikus hazudik. A második rész miatt sajnálom kicsit a kubaiakat, akiknek a hal, a kávé, a rum, a cukor és a dohány mellett lassan a sportoló lesz a legfontosabb exportcikke.

A fent leírt történet a cserbenhagyás elég csúnya esete. Bár lehet, hogy az Egyesült Államok volt az álma, és Pekingből valószínűleg nem jut be az USA-ba. Pedig stílszerű lett volna, ha az olimpia után, esetleg éremmel a nyakában, hősként lovagol el a naplementébe, és talán csapattársai, edzői sem éreznék kisemmizve magukat.