A hétvégén sor került a nyár végén immár öt éve szokásos kerti party-ra. Bár a szúnyogok próbálták elrontani az esti teraszon iszogatást, beszélgetést, de nem hagytuk magunkat. Bár néha úgy tűnik, hogy megkopnak a régi kapcsolatok, Mályiban mégis minden nyáron összejön a szokásos banda, valamint mindig jönnek új epizodisták, akik vagy beépülnek a társaságba, és visszatérnek később is, vagy nem.

A legtöbbször elhangzó mondat az volt, hogy nekem nincs diplomám, de igazából erre számítani lehetett. Mondhatnám, hogy direkt ezzel értem el, hogy a társaság központi témája legyek, de nem lenne igaz. Megint hallottunk viszont új sztorikat, anekdotákat, ismét születtek új szállóigék, amiket majd emlegethetünk jövőre, és azután, és azután...

Egyébként így a party másnapján érzem, hogy már megint nem vagyok hozzászokva az alkoholizáláshoz. Megittam pár feles pálinkát, néhány sört, és most fájok kicsit máj- illetve vese tájékon. Pedig berúgni sem sikerült.

Állítólag öregszem. Öregszünk. De legalább évről-évre két-három napon fixen együtt.