Még egy szót sem írtam az olimpiáról a megnyitó óta, pedig lenne mit. Most megpróbálom összefoglalni röviden, hogy mit gondolok az eddigiekről.

Elsőként a legfontosabb, hogy rohadt meleg van ahhoz, hogy a magyar címeres jégkorongmezemben feszítsek itthon a magyarok szereplése alatt, úgyhogy vennem kell pl. egy kosarasmezt, vagy tetováltatok magamra egy koronás címert.

Komolyra fordítva a szót: tegnapig talán csak az úszóink és pólósaink hozták azt, aminek igazán örülni lehetett. Evezőseinknek, valamint a kerékpáros Bodrogi Lacinak nem jött ki a lépés (vagymi evezés és tekerés), ahogyan sportlövőinknek és vívósportunk képviselőinek sem (róluk több szó majd lentebb). Ökölvívóinknál, bírkózóinknál és cselgáncsozóinknál nyugodtan emlegethetünk balszerencsét, ostoba pontozási szabályokat, valamint sportdiplomáciai bukást. A női kézilabdásaink pedig hiába jutottak a legjobb nyolc közé, ha ott nem sikerül villantaniuk valamit a híres magyar virtusból, akkor úgy vonulnak be majd a sporttörténelembe, mint az a válogatott, ami ugyan a világ legjobb csapatai közé jutott, de eközben kivívta az egész nemzet ellenszenvét.

Női kéziseinknél nem lehet elmenni szó nélkül a totális rezignáltság mellett, ami a lányok arcán ült minden bukott meccs után, valamint amellett sem, hogy Hajdu János szövetségi kapitány nyíltan kimondta, hogy alkalmatlan a posztja betöltésére, de már nem tud mit tenni. Sajnos mentálisan gyenge most a társaság, de nem lehet az egészet a szövetségi kapitány nyakába varrni.

Hasonló a történet a női tőrvívóinknál azzal a különbséggel, hogy még be sem fejezték az olimpiai küzdelmeket, már megindult az egymásra mutogatás. Így törvényszerű volt, hogy következik egy bukott elődöntő, majd egy bukott bronzmeccs is. Mohamed Aida ugyan produkált az elődöntőben az amerikaiak ellen egy emlékezetes asszót, de a párharc után már mentális problémákat emlegetett. Utána kifakadt Bernát Zoltán szövetségi edző is, mert szerinte a csapaton belüli rossz morálért megvan a felelős, aki ellen majd az olimpia után megteszik a megfelelő lépéseket. A "felelős" állítólag a csapatküzdelmekre tartalékként jelölt Ujlaky Virginie, aki nyíltan bírálta Bernátot, amiért az nem jelölte őt az egyéni küzdelmekre, márpedig megígérte neki korábban, hogy amennyiben ott lesz hazánk legjobb három tőrözője között, indulhat egyéniben. Nos, Virginie ott volt, mégsem kapott lehetőséget az olimpián az egyéni küzdelmekben. A többiek szerint ezért szabotálni kezdte a csapat felkészüléseit, ami kihatott a csapatszellemre, valamint a bemelegítésekre is.

Az egymásra mutogatásra annyit mondanék:
1. Amennyiban a kapitány tényleg megmondta előre, hogy mi az egyéni indulás feltétele, akkor tartsa magát ahhoz, egyébként hiteltelenné válik a csapata vagy egyes csapattagok szemében, és később nem fog tudni motiválni. Másrészről utálom, ha valakinél bérelt helyek vannak, és indokolni sem tudja, hogy X helyett miért Y szerepelt. Amennyiben mégis tudja indokolni, kommunikálja azt megfelelően a csapattagok felé.
2. Csapatversenyen aki nem tudja félretenni problémáit a csapattársaival szemben, az szóljon, és szálljon ki még időben, vagy ne szóljon, és tegye a dolgát profi sportolóhoz méltóan, a csapat érdekeit szem előtt tartva, majd a sportág vezető fórumait bevonva, a nagy nyilvánosságot lehetőleg kizárva jussanak dűlőre a vitás dolgokról.
3. A sportág vezetőinek talán közbe kellett volna lépnie, és nem hagyni, hogy idáig fajuljon a helyzet.

A továbbiakban remélem, hogy a kajak-kenusok, a férfi-női pólósok, valamint öttusázóink megmentik a haza becsületét. De akár így lesz, akár nem, az tisztán látszik, hogy valami nem jó, és nem csak a labdarúgásunk vezetőségében vannak problémák.

HAJRÁ MAGYAROK!!!

(Baranyai János súlyemelőnknek pedig mihamarabbi jobbulást!)