Újabb napon vagyunk túl a pekingi olimpia időszámítása szerint. Tegnap kicsit lekaptam a keresztvizet a kézilabdás lányainkról, erre ma rácáfoltak minden velük kapcsolatos pesszimista véleményre. Sokan - köztük én is - inkább a női vízilabda csapattól vártuk a továbbjutást, mint az csoportmeccseken helyenként látványosan vergődő kézisektől, végül pont fordítva történt.

Kézilabdázóink léptek pályára korábban, az ellenfél pedig Románia volt. Románia gyakran eljátszotta az elmúlt években a mumus szerepét ellenünk, de most teljesen máshogy történt minden, mint arra előzetesen számítottunk. Az első pillanatoktól kezdve magabiztosan léptek fel lányaink, és kétséget nem hagytak afelől, hogy melyik csapat lesz ott a négy között. A románok csak kapaszkodtak a meccs egészében, de általában csak egy gól különbségre tudtak felzárkózni. Támadásban főként két szélsőnk villogott, Vérten Orsolya hat, Kovacsicz Mónika hét gólt szerzett, de Görbicz Anita is jól mozgatta a csapatot. Viszont ha világklasszis irányítónk emberfogó védőt kapott, csapatunk akkor is hibátlanul megoldotta a támadásokat. Görbicz kikapcsolása esetén általában Ferling Bernadett vette át a vezető szerepet. Ferling hat gólja mellett védekezésben is nagyot alkotott, igazi vezére volt a csapatnak.

A női kézilabda válogatott végül 4 gólos, 34-30-as győzelmet aratott. Később kiderült, hogy az elődöntőben ismét Oroszországgal küzdhetnek meg lányaink. Adott tehát a visszavágás lehetősége a csoportmérkőzések során elszenvedett 9 gólos vereségért. Kérdés, hogy az oroszokat mennyire viselte meg, hogy a franciák elleni negyeddöntőn csak kétszeri hosszabbítást követően jutottak tovább. A másik ágon a svédeket legyőző Norvégia, a házigazdákat simán búcsúztató Dél-Koreával küzdhet meg a döntőért. Egy dolog viszont már biztos: válogatottunk jobb helyen végez, mint négy éve Athénben. (Kérdésem annyi lenne a kézilabdás hölgyeinkhez: ugye akkor csak altatás volt a két utolsó csoportmeccs, mikor már megvolt a biztos továbbjutás? Csak egy kis pihenés az igazán fontos meccsek előtt. Ha cinkos kacsintás a válasz, szívesen elfelejtjük azt a két mérkőzést.)

A kellemes meglepetés után kezdődött a női vízilabda válogatottunk mérkőzése Hollandia ellen, akiket az első csoportmérkőzésen megvertünk 11-9-re. A két csapat több mint 5 percig nem talált fogást a másikon, végül Drávucz Rita törte meg a gólcsendet. Fél perc sem telt el Primász Ágnes révén máris 2-0 állt az eredményjelzőn, és minden jónak tűnt. Még akkor is, amikor a hollandok szépítettek emberelőnyös helyzetüket kihasználva.

Ám a második negyedben másfél perc után már a hollandok vezettek 3-2-re, és innentől már csak többszöri egyenlítésre futotta a mieink erejéből. Hiába kaptunk emberelőnyöket, nem tudtunk vele élni, sőt néha - kissé érthetetlenül - még csak nem is próbálkoztunk lövésekkel a hollandok kiállításainál, ami lehet dícséret a narancsosok védelmére nézve is. Pelle Anikónak volt lövőkedve, és három gólja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az utolsó pillanatokig tartsuk a lépést, de a záró percben sem a játékvezetés, sem a szerencse nem állt mellénk. Igaz ez sem előbbinek, sem utóbbinak nem kötelessége sajnos. Így, bár lányaink mindent megtettek, a 7-8-as vereség után csak bronzéremért küzdhetnek majd. Az ellenfél az Egyesült Államok ellen 9-8-as vereséget szenvedő Ausztrália lesz. Ellenük is játszottunk a csoportmérkőzések során, viszont akkor csak 7-7-es döntetlen sikerült, ami akár jó jel is lehet, ha a Hollandia elleni két mérkőzés eredményének ellentétére gondolunk. A döntőben Hollandia-Egyesült Államok párharcra kerül majd sor.

A nap további nagy érdeklődést kiváltó, magyar vonatkozású eseménye Fazekas Róbert diszkoszvetőnk szereplése volt. Az atléta megnyerte Athénben a diszkoszvető számot, ám hatalmas botrány robbant ki a versenyszám után, ugyanis nem tudott/akart elegendő mintát szolgáltatni a doppingvizsgálat számára, ami minden létező doppingellenes szabályzattal ellentétes, így megfosztották címétől, és két évre eltiltották a versenyzéstől.

Fazekas azonban nem adta fel, az utolsó olimpia előtti selejtezőn elért eredményével biztosította helyét a Pekingbe utazó küldöttségben. Részvételét sokan támogatták, sokan támadták, atlétánk azonban - nagyon helyesen - inkább a sportra koncentrált, és egyedüli magyarként bejutott a tizenkettes döntőbe (Máté Gábor 13. helyen, Kővágó Zoltán 21. helyen zárt a selejtezőben). Fazekas végül bejutott a legjobb nyolcba is a 8. helyen, mindössze 1 centiméterrel megelőzve a 9. helyen záró spanyol Pestanot. Itt azonban már nem tudott előrébb lépni, így 8. - nem pontszerző - helyen végzett. A sportoló így is túlteljesítette saját célkitűzését, a 10. helyet. A számot végül az észt Gerd Kanter nyerte, maga mögé utasítva a lengyel Piotr Malachowskit, valamint a Fazekas által Athénban megvert, később mégis olimpiai bajnokká előlépő litván Virgilijus Aleknát.

Örömhír, hogy a kajak-kenu "különítményünk" folytatta a kitűnő szereplést. Minden keddi előfutamban indultak sportolóink, és rendre tovább is jutottak. Kovács Katalin mind 500 méteres kajak egyesben, mind 500 méteres kajak kettesben, utóbbi versenyszámban Janics Natasával a háta mögött, bejutott a döntőbe. Férfi kajak kettesben 500 méteres távon ott lesz a döntőben a Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor páros. Vereckei Ákos 500 méteres kajak egyesben, Vajda Attila 500 méteres kenu egyesben, a Sáfrán Mátyás, Sáfrán Mihály testvérpár pedig 500 méteres kenu kettesben jutott tovább előfutamából.