A szobám parkettázását megelőző lomtalanítás újabb szakaszába érkezett. A múltkor ment a levesbe az egyetemi jegyzeteim, füzeteim nagy része, most rájöttem, hogy a dékáni hivatallal való levelezésemet sem kéne őrizgetni évekre visszamenőleg, úgyhogy az is kuka. Meg a nyelvvizsga jelentkezési lapjaim fényámasolata, melyekre végül el sem mentem...

Vidámabb része a lomtalanításnak, hogy a hulladékká minősített cuccokkal lehet vadulni még egyet utoljára. Most pl. egy CD-meghajtóval vertem be az egyik fiók kiesett szögét. Mikor máskor csinálhat ilyet az ember?

Egyébként a híres-neves IMES egyik gyártmányáról van szó. Nem hallottál róla? Én sem, míg életem első PC-jével együtt nem kaptam egy ilyet az egyik rohadék számtech üzlettől a 90-es évek háromnegyedén éppen átlendülve. Visszagondolva, abban a gépben minden szar volt, ehhez képest rohadt drága volt, és csak azért nem vágtam az arcukba az egész konfigurációt pár hét után, mert 14-15 évesen nem voltam kemény. (Most sem vagyok sajnos.) De legalább már akkor megtanultam úgy drivereket telepíteni csökevényes angol tudással, hogy ihajj. Aztán nagyon ment rajta a Need For Speed első része.

Szóval ő egy 8x CD-ROM volt, úgy a garanciális időtartam végéig, mert a lejárat után természetesen bekrepált. Aztán őrizgettem, hogy egyszer majd szétszedem, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen egy ilyen belülről, de sosem jutottam el odáig. Most meg kalapács lett belőle. Hibátlanul megoldotta az új feladatát egyébként. Ha már belül rossz volt, a háza legalább jó kemény fémből készült...

És akkor az eseményhez illő nóta: