Hosszú nap volt a mai. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy reggel 9 körül megborotválkoztam, és mire hazaértem csaknem 12 óra múlva már sercegett az arcom, ha megvakartam. A meló végén elkortyolgattam jól megérdemelt, szulfitos-ammóniás karamellel - lánykori nevén E150d - készített kóla ízű szénsavas üdítőmet, majd hazatértem. Itthon lerogytam a székemre, még a cipőmet sem vettem le, csak a kabátomat dobtam le az ágyamra. Legközelebb akkor álltam fel, amikor egy óra múlva elindultunk az új Bondra, amit ugye már nagyon vártam. A film jó volt, bár egyelőre van valami meg nem magyarázható hiányérzetem.

Hosszú nap volt. Ráadásul a vasárnap sem lesz rövid, a hétfőnek pedig se eleje, se vége nem lesz...