A megfelelő motiváció nagyon fontos dolog. Ha már az embert nem késztetik cselekvésre saját, belső szükségletei, akkor szükség van valami másra. Ma néztem a Cougar Club c. filmet, amelyben láttam egy egész jó motivációs tényezőt.

A jelenet: kerti parti az üzleti sulit elvégző srácok tiszteletére. Egyszercsak a két fiú elé lép egy helyes, szőke teremtés (pontosan ilyet vizuálj), és a következő párbeszéd zajlik le:

Csaj: Asszem elvesztettem azt a fogadást, amit két évvel ezelőtt kötöttünk.
Srác1: Milyen...milyen fogadást?
Csaj: Arra fogadtam, hogy nem fogsz végezni.
Srác1: Ó, igen? Ó. Oké.
Csaj: Akkor most meg kell mutatnom a melleimet. [Csaj szétkapja magán a felsőt]
Srác2: Tényleg? Ez remek!
Srác1: Elnézést. [Elfordul. A szórakozó tömeg felé indul]
Csaj: Meg akarod fogni őket?
Srác2: Igen. [Megfogja a csaj egyik mellét] Ó!
[Odalép Srác2 anyja]
Anya: Szia, édesem... [Lányhoz fordul] Ó, helló. Ki ez a kis csinos lány itt?
[Srác2 még mindig a csaj mellét markolja]
Csaj: Casey Dixon. [Kezetfognak anyuval, Srác2 még mindig... arcán földöntúli vigyor]
Anya: Ó, hát nem te vagy a legelbűvölőbb lány? Jó látni, hogy ilyen jól kijöttök egymással... [Srác2 felé fordul] Spencey, a tortaevés 10 perc múlva.
[Srác2 még mindig fogja]
Srác2: Köszi, anya. [Csajhoz fordul] Elnézést. [Elengedi a csaj mellét, összerántja rajta a felsőt, majd otthagyja]

És ez a jelenet nincs fent teljes egészében a Youtube-on, a hivatalos trailer végén is csak a villantás. Hihetetlen. Pedig a csajszi affektálós beszéde mindent visz.

A lényeg, hogy pár ilyen fogadással lehet, hogy full-motivált lennék az egyetem elvégzését illetően. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem próbálkozott még senki hasonlóval [vigyorogva nosztalgiázik], és akkor sem ment, de azért várom a vállalkozó kedvű lányokat, hátha majd most [arcán ábrándos mosoly]. Ha már a Maslow-féle szükségletpiramis egyik szintje sem lökdös a diploma felé...