Útban nagyszüleimhez, éppen ültem volna be a kocsink anyósülésére (ja, ott a helyem, mert jogsim még mindig nincs), amikor egy kis, sárga pókot vettem észre. Éppen a tetőkárpitról ereszkedett az ülés alá, amikor elcsíptem, és kilakoltattam a kocsiból. Mikor beültem, akkor láttam, hogy milyen jót tettem szegénnyel, mert bár tökéletes kör alakú hálót szőtt a plafon és az anyósülés oldala közé, csak azt nem tudta, hogy arra nem nagyon járnak kisebb rovarok sem. Na meg nem tudom, hogy viselte volna az ezerötszáz fokos meleget, ami a napon álló kocsiban szokott lenni. Annyi agyam viszont nem volt, hogy a fűbe tegyem nyolclábú haveromat. Remélem magától is arra indult, nem az út felé.