Szombaton megrendezésre került az első nagyszabású Hattrick foci Miskolcon, amin (mondhatni természetesen) részt vettem. Az időjárás is kegyeibe fogadta a tornát, hiszen egy félórás esőn kívül sütött a nap végig. Páran nem is úszták meg napszúrás illetve leégés nélkül.

Reggel fél 9 körül már lent voltam az egyetemi pályáknál, a szervezők már bőszen szerveztek, a résztvevők pedig szállingóztak a 9-es kezdésre. Ekkor vettem át végre az original, névre szóló Véharmincnyócas pólómat (köszi Alibi), amire már régóta fentem a fogamat. Bekerült végre a Kelet mez mellé a gyűjteménybe!

Csapatommal (foci.hu) végül az 5. helyen végeztünk, de rögös út vezetett odáig, tekintve, hogy első mérkőzésen (KGB=V38 I.) rögtön vereséget szenvedtünk, majd a másodikon is csak 1-1-es döntetlen sikerült (Isteni (átlag felett)). Ezután szerencsére sikerült nyerni három mérkőzést (V70, PES, Juventus), amivel kivívtuk a felsőházas szereplést, és már az is belefért, hogy az utolsó csoportmeccsen beleszaladjunk egy 3-1-es pofonba a későbbi győztes Nyugat ellen.

A felsőházas szereplést az SZBBSZ ellen kezdtük, akik azonnal nyomás alá helyezték a kapunkat, és csak a második szerzett gól után álltak meg. Sajnos nem tudtunk szépíteni sem, így álom maradt az első négy hely valamelyikének elérése.

Folytattuk az 5-8. helyért. Rögtön egy számomra pikáns találkozóval, ugyanis tágabban értelmezett szülőföldem a Kelet I. számjelű csapata várt ránk, tele ismerős arcokkal. Ráadásul pappgabi vérdíjat (sör) tűzött ki a fejemre (lábamra), de mivel sokáig nem voltam pályán, végül senki nem tudott felrúgni. Végül - a sors fintora - pont az én meglehetősen szerencsés távoli lövésemmel nyertük meg a mérkőzést, így játszhattunk a 5. helyért.

Ezen a találkozón a KGB-vel tettük keretbe a tornát, hiszen az első csoportmeccsen is velük találkoztunk. Bosszút kellett állnunk, az akkori vereségért, ami sikerült is az időközben sérülésektől tizedelt csapat ellen, így miénk lett az ötödik hely, amivel a torna előtt valószínűleg kiegyeztünk volna a 14 csapatos mezőnyben.

A tornát, ahogyan korábban említettem már, a Nyugat nyerte teljes mértékben megérdemelten, bár a döntőben csupán egy góllal tudták felülmúlni a Kelet II. szintén remek gárdáját. A 3. helyet egy meglehetősen balhés mérkőzésen az SZBBSZ szerezte meg.

Az eredményhirdetés után szétszéledt a banda. Ki hazafelé, ki az UNI-Hotel irányába indult, azonban elég sokan maradtunk még a helyszínen ahol már csaknem elkészült a marhapörkölt, illetve patakokban folyt a sör és egyéb alkoholok. Némi takarítás illetve ezzel ellentétes eredményt produkáló mirelit sültkrumpli dobálás után indultunk a Rocky-ba, hogy feltegyük a pontot az i-re, azonban utunkat állta a szekjuriti, mondván egyesek túlságosan dűlöngélnek ahhoz, hogy bemenjenek. Ekkor némi tanácstalanság után kettészakadt a társaság, néhányan bementünk, egy nagyobb társaság kint maradt, de végül mindenki jól érezte magát az adott helyen.

Reggel, 5 óra körül gyalogoltunk még egyet pappgabival a Mekiig, majd én onnan még fel az Avasra, pedig ekkor már erősen tiltakozott a szervezetem mindenféle erőkifejtés ellen, de a felkelő nap fényében már szinte karnyújátásnyira volt tőlem az otthon. Végiggondoltam az elmúlt napot, és örültem, hogy nem maradtam le róla.

Vivát Miskolc! Vivát Hattrick focik!

(UI: szeretném megköszönni a szervezőknek a szervezést, a résztvevőknek a részvételt, a győzteseknek gratulálok, sérülteknek jobbulást! Illetve csapatomnak is megköszönném, hogy remekül ellensúlyozták pocsék formámat, így elérhettük ezt a jónak mondható 5. helyet!)