Tegnap este a lehető legjobb volt az időjárás egy kis sörözéshez (mikor nem jó?), így a belváros felé indultunk Ferrel és Ty. bácsival. Első célpontunk a Corner söröző zárva. Irány a Sörkert. Hangos élőzene gitárral-dobbal, nem éppen jó aláfestés egy beszélgetősre tervezett esthez. Gyerünk hát a színház tövébe. Hatalmas tömeg a Dérynén. Azért csak akadt szabad asztal.

Hárman voltunk, asztalunk negyedik oldalán tűzcsap kolléga foglalt helyet. Piros-fehér (igazi diósgyőri) öltözékében ő volt a társaság fix pontja. Annyira fix volt, hogy Ty. bácsi könyöke bánta néha. Eszmét cseréltünk mindenféle dologról, közben nézelődtünk, mert volt látnivaló. Csak tűzcsap kolléga volt hallgatag, sehogy nem tudtuk szóra bírni. Lehet, hogy neki is kellett volna egy-két kör Staro Černý. A többieknek ízlett, biztos neki is jó lett volna. Már ha ihat szolgálatban. Egyébként örömteli volt számomra, hogy még most is derültek ki újabb részletek az amnéziás velencei éjszakámról. (Amiről még mindig nem írtam, de ha egyszer nem emlékszem??)

Ty. bácsi buszáról sikeresen elfeledkeztünk, úgyhogy nagy erőkkel, és immár sötét ruhán világos foltot hagyó gyrosokkal felfegyverezve indultunk a Rocky felé gyalog. Csak ott jöttem rá a sötét ablakokat bámulva, hogy péntek van, így buli nem lesz. Megnéztük hát az épülő uszodát, majd az Avas meghódítására tettünk kísérletet.

Hazafelé láttuk, hogy az Avason is van egy Corner söröző. Ezt úgy értékeltem magamban, hogy egy városban nem lehet két azonos nevű söröző, s ez nyilván törést okozott a tér-idő kontinuumban, s ezért nem volt buli sehol péntek este. Hazasétáltunk (szerencsére nem Füzesabonyból), és ásványvízzel koronáztuk meg az éjszakát.