Csaknem két hete nem született új bejegyzés a blogon, és ez tarthatatlan. Nem tűntem el - ennek a ténynek nyilvánvalóan sokan örülnek, csak éppen a gépem a tegnapi napot egy nagy kiterjedésű fólia alatt töltötte a szobám nagy részével egyetemben, hogy ne lepje be az ablakcsere okozta por. És hogy nem csak a szépségért, de a felújított házért is meg kell szenvedni, azt bizonyítja, hogy közel egy hónapja egész nap fúrást, csiszolást, kopácsolást hallgatok egész nap. Így jár, akinek nincs élete.

A tegnapi ablakcserés napot azzal igyekeztem feldobni, hogy lefényképeztem minden szobát kiütött ablakkal/erkélyajtóval. Sajnos a fényképezőgép memóriakártyája időlegesen bekrepált (egy formázás helyretette), így azt hiszem csak három szobáról lett viszonylag normális kép, a sajátomról már csak a mobilommal, az erkélyről meg egyáltalán nem lett kép. Máris látom a hasznát a panelprogramnak, ugyanis nem lobog a függönyöm zárt ablaknál az ablakpárkány alatt befújó széltől. Viszont a fűtés korszerűsítése elmarad idén, így a vastagon szigetelt házban marad a régi hőmennyiség. Vagyis lehet, hogy karácsony környékén tudok majd szaunapartit rendezni itthon, mint a Jóbarátokban Monica, amikor elromlott a fűtés.

Egyébiránt újra feltelepült a gépemre a Football Manager, és folytatom menetelésemet a Diósgyőrrel (2008-tól 2011-ig nyertem egy szuperkupát, egy kupát, egy bajnokságot, és ha jól emlékszem, elbuktam egy ligakupa döntőt). Az akkori játékosok valami hihetetlenül túl vannak értékelve. Sipeki év játékosa lett egyszer, Arouna Pelé folyamatosan versenyben van a gólkirályi címért, de a többi afrikai is remekel. A cserekapusom meg egy bizonyos Gulácsi Péter jelenleg, akit ingyen szereztem meg. Másfelől hihetetlenül undorító egy játék, egy-két meccs után függővé tesz.