Szombaton Robroy barátomnak köszönhetően végre élőben is pókereztem. Persze játszottam már élőben máskor is, de igazi téttel, igazi pókerasztalnál, komoly zsetonokkal, osztókkal még sosem. Hát az ehhez kötődő élmény körülbelül úgy viszonyul az online pókerhez, mint egy igazi labdával élő kapusnak lőtt valódi gól öröme egy számítógépes játékban lőtt gólhoz. Hogy máshoz ne is hasonlítsam, mert jutott eszembe még guminős/rejszolós hasonlat is...

Robroy hosszas szervezőmunkájának eredménye október 3-án este materializálódott, amikor nyolcan körül ültük a filcet, befizettük a tétet, és indult is a party. Eleinte úgy remegett a kezem az izgalomtól, mintha valami sorsdöntő vizsgára készülnék (jéé, ilyesmit írtam? Én?), aztán egy-két dobás, emelés után elmúlt szerencsére. Ekkor már kipróbáltam a könnyű műanyagzsetonnal tanult keverést is a nehezebb, nagyobb zsetonokkal, hogy keménynek tűnjek. Sajnos senki nem vette be, hogy kemény vagyok, túl jól ismernek.

A leosztások között felbukkantak az online formából már olyan jól ismert partik, amikor nem elég, ha az embernek turnön flösse van, mert jön a riveren a full az ellenfélnek, aztán láthattunk (volna) két pókert is egymást követő leosztásokban, amire szintén nem túl nagy az esély. De az ilyenekért szeretjük, olykor gyűlöljük ezt a játékot.

Nyolcan játszottunk, végül az első kettő gazdagodott a befizetett lével, a többiek az élménnyel - már ha olyan élményként élték meg, mint én. Én élveztem elejétől a végéig, pedig a bubble boy hálátlan szerepére kárhoztam, mivel egyszínű K4-emet verte a későbbi győztes különböző színű 89-e egy floppolt kilencessel. Ennek ellenére az biztos, hogy máskor is le fogok ülni a filc mellé, ha időm, pénzem engedi.

És itt gratulálnék még egyszer a győzteseknek, köszönöm a résztvevőknek, főleg Robroynak!