Nagymamám születésnapi "party-ján" sikerült ismét jól telezabálnom magam. A nagymamák ugyanis vannak olyan szemetek, hogy piszok jól sütnek-főznek, ráadásul általában nem is keveset az ilyen alkalmakra. Az azért megnyugatatott, hogy mielőtt a kilóim ismét elszabadulnának, este ismét csatlakozhattam a többiekhez egy műfüves focira. Sajnos viharfelhők árnyékolták be az örömömet. Szó szerint.

Este 8-tól foglaljuk a pályát 9-ig, 8 óra 20 perc környékén a szolid esővel még megbírkóztunk volna, de a városra boruló sötétséggel nem tudtunk, és mivel világítást sem kapcsoltak a villámlás miatt, kénytelenek voltunk hazamenni. Mondjuk lehet, hogy jobban is jártunk, mert az öltözőben eltöltött két perc után megérkezett a "zuhé" nagyobbik fele is, akkor sikerült 25 méteren bőrig áznom, míg a kocsihoz futottam.

Hazaérve "kicsit" bosszús voltam. Még nedves focicuccban kiültem az erkélyre levegőzni. A friss esőillatban jönnek a legjobb ötletek: máris mentem a szobámba a fényképezőgépért, és nekiálltam villámokat videózni. Bár elkaptam kettőt, viszonylag jó minőségben csak egy van meg, ráadásul arra is rá kellett jönnöm, hogy normális fotósok és operatőrök miért használnak állványt a gépükhöz, ha nem kell mozogniuk.

De nézzük a pozitív oldalát: villám nem csapott belém, ráadásul sáros sem lettem tetőtől-talpig, mint a múltkor.

Ja és figyelitek? Kapott új fejlecet és oldalcímkéket a blog. A színeket szándékosan megtartottam. Jól megy az élettelenség depressziójához is, meg a permanens szar időhöz is.