A blog írója csapatával részt vesz az Egyetemi Vándorkupa idei kiírásában. Mint korábban írtunk is róla, első mérkőzésüket 2-1 arányban megnyerték, azonban a második csoportmeccsen 1-0-s vezetésük ellenére 3-2-es vereséget szenvedtek. Ma újabb találkozó várt a csapatra. A csapat győzelmi kényszerrel lépett pályára, ugyanis a találkozó előtt úgy nézett ki, hogy győzelem kell a továbbjutáshoz.

- Hogy sikerült a mai találkozó?

- Kikaptunk 3-2-re, pedig 1-0-ra, majd 2-1-re is mi vezettünk.

- Akkor most biztosan szomorú vagy...

- Igen. Rendkívül csalódott vagyok. Nem bírok napirendre térni a mai mérkőzésen történtek miatt.

- Pedig fejeltél egy gyönyörű gólt a második félidőben...

- Khm. Valóban. Köszönöm a kérdést! Érkezett magasan a szöglet, én befutottam a rövid sarok felé, majd védhetetlenül csúsztattam a bal felsőbe. A kapusunknak esélye sem volt.

- Hát igen, ha a másik kapuba fejeled, valószínűleg nem láttunk volna annyi döbbent arcot a pálya körül. De ilyen a sport, a labda gömbölyű, a meccs sípszótól sípszóig tart, meg egyéb közhelyek. Azért máskor 4 rúgott góllal nem lenne szabad 3-2-re kikapnotok, nem?

- De.

[üzenet érkezik, riporter elolvassa]

- Most kaptam egy érdekes információt. Az utánatok következő mérkőzésen az általatok legyőzött csapat megverte a titeket tegnap legyőző gárdát, így a körbeverés miatt ti játszhattok holnap az egyenes kieséses szakaszban.

- Ne k**jál fel! Ez most komoly?

- Igen, így van.

- Hihetetlen mák, nem tudok mást mondani.

- Hát, én sem. A továbbiakban azért több sikert kívánok neked és csapatodnak!

- Köszönjük, majd igyekszünk!