Egy Velencei-tónál eltöltött elfelejtett percekkel tűzdelt, de mégis felejthetetlen hétvége után (amiről még mindig nem meséltem, de majd egyszer talán) most a szomszéd megyében voltam. Szokásos nyári faházas party, szokásos arcokkal (bár évente azért feltűnik egy-egy új is, vagy éppen régi, csak a korábbi faházas bulikat hagyta ki. Ha tudná mit veszített.)

A környezet még mindig festői a kis tóval és a környező kisebb erdős résszel, forgalom szinte semmi a környéken, így a csend is garantált. Bár szombat reggel (10-11 óra között ofkorsz) a szomszéd telekről áthallatszó galamblövészetre ébredtünk. A szűk három nap alatt a teraszon ment az iszogatás (gin, rum, sör, bor, akármi, ahogy megénekelte ezt a Jazz+Az), beszélgetés, kártyázás. Érdekes tapasztalat, hogy részegen is megy a kanaszta, pedig ott aztán igencsak bezavarhat, ha az ember többet lát valamelyik lapból, mint amennyi valóban ott van. Na meg ismét legendák születtek, melyekről majd beszámolok (amikor a velencei hétvégéről is - hehe).

Ma reggel kijött a velem született szerencsétlenségem. Először egy ablak sarkát fejeltem le felállásnál, aztán a fürdőben arcmosás után a fürdőszobaszekrényt stukkoltam meg kicsit. Ezután már meg sem lepett, amikor lekaptam a dezodorom kupakját, és a stift ezzel a lendülettel repült is ki a dobozból. Nem tudom, hogy hány ember mosott le eddig oldszpájsz dezodort, én mostantól köztük vagyok.

Hazatérve értesültem arról, hogy az áram az Avason olyan volt délelőtt, mint a mesében (hol volt, hol nem volt), majd a kánikulai kora délutánt megkoronáztam egy tányér forró húslevessel, mert az isteni ilyenkor.