Olyan jól abbahagytam a pókerezést, hogy ma sem csináltam mást. Tegnap egész jól ment, ma annyira nem, ráadásul olyan tornára nyertem beugrót, amin el sem tudok majd indulni, mert nem leszek itthon hétvégén. Pár napra van életem, egyből akadályoz a "karrieremben"...

Mint tegnap drága hárombetűs, szőkekapitányos netszolgáltatónk, amely éppen egy pókerverseny fizetős helyeire érve felejtett el szolgáltatni bő háromnegyed órára, így kiültetett a rendszer, és szépen megettek a vakok. Ezek már csak ilyen kannibálok, a nagyvak nagyot, a kisvak kicsit harap, de mindkettő fáj a versenyek bizonyos szakaszában. Bár ez legalább lassan történt, én akár hamarabb is tudtam volna bukni az összes zsetonomat. Azaz mit beszélek?! Ha nincs ez a gikszer, tuti szétalázok mindenkit, és simán megnyerem az elsőnek járó ezercsillió dollárt.

Ma egyébként mogyorókrémes-tejszínhabos gofrit ebédeltem, ami által új értelmezést nyert a gusztustalanul édes fogalom. De azért betömtem két tányérral. Szeretek szenvedni.