Pont került a téli átigazolási szünet legnagyobb port kavaró ügyének végére, Rudolf Gergely és a DVSC nyilatkoztak a mai napon. Viszont az ügy vélhetően hosszú ideig beszédtéma marad majd.

A történet lényege, hogy a korábban Franciaországban nevelkedett, és ott légióskodó Rudolfot anno a Debreceni egyesület hozta haza, mikor a francia Nancy-nál már nem számítottak szolgálataira. Rudolf azóta mindent megtett a Loki sikereiért, a közös munkából egy kupagyőzelem, egy megnyert szuperkupa, egy bajnoki arany és egy ezüst származik, valamint legnagyobb hőstettként az idei Bajnokok Ligája szereplés. Emellett Rudolf Magyarországon játszó játékosként stabil kerettagnak számított a válogatott világbajnoki selejtezői alatt, amit rajta kívül egyetlen mezőnyjátékos sem mondhatott el magáról, ha jól emlékszem.

Ám mára kiderült, hogy a gyümölcsöző együttműködés végére egy jogásznak két dátum közötti évek kiszámítása esetén fellépő enyhe diszkalkuliája tesz pontot. 2011 helyett 2010 került a 2007 nyarától négy évesre tervezett szerződésekre, ezáltal Rudolf pár hete annak tudatában kezdhetett alkudozásba a Loki vezetőivel, hogy nyáron lejár a szerződése, és megegyezés hiányában szabadon mehet, amerre lát. Márpedig kérői akadtak szép számmal a BL szereplésnek és szépségdíjas góljainak köszönhetően, viszont a Loki híresen skót tudatosan és ésszerűen gazdálkodó tulajdonosa elutasította az évi 80 millió forintos fizetési igényét.

A Lokinak gyorsan lépnie kellett télen, ez volt az utolsó időpont, amikor még pénzre válthatták a játékos tehetségét. Cikkezték is a lapok, hogy az Ajax-nál folynak tárgyalások, ám később kiderült, hogy ők nem tudják/akarják kifizetni a Rudolfért kért árat. Az ezután történtekre viszont senki nem számított, ugyanis Rudolf egy huszárvágással rövidre zárta a dolgokat. Csapatát és menedzserét is kikerülve megegyezett a Genoával, nyártól ott játszik. A labdarúgók átigazolási piacát gyökeresen megváltoztató jogi precedensnek, a Bosman-ügynek folyományaként volt lehetősége erre is, és szintén ennek köszönhették volna a DVSC-nél, ha nem látnak egy fillért sem a játékos átigazolásából.

Mára kiderült, hogy sikerült mindenkinek megfelelő kompromisszumot kötniük. Rudolf nyárig marad a Lokiban, azután megy a Genoához. Erre az időszakra ő nem kap fizetést a Lokitól, valamint a Genoa kompenzációt fizet a DVSC-nek, amiért cserébe Rudolf továbbra is aktív részese lehet az első csapat mérkőzéseinek, edzőtáborainak, vagyis formában lesz tartva, és nem kell a DEAC meccsein labdaszedőként közreműködnie.

Ez így leírva szépen hangzik, és tényleg minden félnek előnyösnek tűnik, de hogy mi sül ki belőle, az majd kiderül, viszont rengeteg vitatémát szolgáltatott az ügy (és még fog is). Vegyük sorra a kényesebbeket.

Rudolf állítólag kikerülte a csapatát és a menedzserét is, mikor aláírta előszerződését a Genoával. A menedzser utána nyilatkozta is, hogy jogi útra tereli az ügyet. Nos, ehhez minden valószínűség szerint joga van, más kérdés, hogy a sportmenedzsereket legalább akkora élősködőnek tartom, mint az ügyvédeket és adóellenőröket. Ha a játékos kihagyta őt is a döntési folyamatból, akkor talán el kéne gondolkodnia azon, hogy jól végezte-e a munkáját, vagy csak a játékos munkájából befolyó pénzt számolgatta, miközben további modernkori rabszolga (by Sepp Blatter & Cé Ronaldo) után futkosott?

A Loki szurkolói gyakorlatilag minden fórumon számonkérik Rudolfon a klubhűséget és hálát, amiért a semmiből (!) lett belőle játékos a Nagyerdőben. Itt azért álljon meg a menet! Rudolf személyében kaptak egy külföldön remekül képzett labdarúgót, aki bizonyított is szezonokon át. Ráadásul azt is lehetett tudni, hogy nem a két szép szeméért mentették ki a Nancy-tól, mikor ott már nem kapott játéklehetőséget, hanem mert üzletet láttak benne. Ugyanis az elmúlt pár évben a debreceni sportvezetők nem nyúltak úgy játékoshoz, hogy ne látták volna maguk előtt a játékosért később kapható pénzeszsákokat. Halmosik, Sidibék és Kouemahák jöttek-mentek a csapatnál, és ahol csupán befektetésként tekintenek a játékosra, ott ritkán fog bármiféle klubhűség kialakulni. Pláne, hogy egyébként is kihalóban van a világ labdarúgásából ez a fogalom. (Na meg Rudolf nyíregyházi, ha letenné a hűségesküt Debrecenben, akkor szülővárosa tagadná ki.)

A mai labdarúgásban a pénz, az aláírt szerződések és a kapcsolatok már legalább annyira számítanak, mint a pályán mutatott dolgok. Jobb esetben egy játékos legalább addig kiteszi a lelkét egy csapatért, amíg tőlük kapja a pénzt, és az adott klub mezét hordja. Rudolf esetében szerintem maximálisan így volt eddig, ezért én nem kövezném meg távozása miatt sem, ha lokista lennék. Ez már csak egy ilyen (foci)világ...