Pont került a téli átigazolási szünet legnagyobb port kavaró ügyének végére, Rudolf Gergely és a DVSC nyilatkoztak a mai napon. Viszont az ügy vélhetően hosszú ideig beszédtéma marad majd.

Mottó:
"Beleesünk a Hámori-tóba, b***eg!"

Laza sörözés este. - csekk

Gyros éjfél után kicsivel. - csekk

Popcorn vásárlása a Tecsóban a város egyik szélén hajnali fél 1 körül. - csekk

Béla hazaszállítása, mert másnap kedvetlenül dolgozik a mártír férjével fejével. - csekk

Plüssmókus etetése mandulával. - csekk

Hajnal 1 körül spontán autós kirándulás Lillafüredre. - csekk

Driftelés a lefagyott parkolóban. - csekk

Műbalhé, hogy bele ne essünk a Hámori-tóba autóstól. - csekk

Vízesés (ez, csak böszme jégcsapokkal és sötétben) megtekintése és videózása vaksötétben. - csekk

Beszélgetés József Attila szobrával. - csekk

Húzás vissza a kocsiba, hogy meg ne fagyjunk a kb. -10 fokban. - csekk

Hámori-tóba esés ismételt elkerülése. - csekk

Hazaérkezés hajnal 2 előtt kicsivel. -  csekk

Számtalanszor láttam már a Lillafüredi vízesést, de sem hajnal 1 körül, sem vaksötétben, sem -10 °C alatti hőmérsékletnél nem. Most mindet letudtam egyszerre. És még a Hámori-tóba sem estünk bele.

Köszönet a résztvevőknek!

UPDATE!

Videó, a hitelesség kedvéért. Ugye milyen sötét és hideg volt? :D (Köszi, Androsz)

Alább egy igazi régiség látható. Az első mobilom. Vagyis inkább valami pótlék, mivel a középiskolai osztályomból kb. utoljára lett ilyen kütyüm. Nem mintha hiányzott volna, de azért próbáltam ebből is valami ordas nagy hülyeséget kihozni.

Azt hiszem sikerült. Ő itt az első rabilom. Vagy modírom? Hátuljára Motorola logó és 111-es típusjelzés van írva (pedig sosem csíptem a márkát), szóval lehet Radírola is. És még antennája is van. Akkoriban (10 éve) még több teló volt antennával, mint nélküle, szóval ez nem olyan szokatlan. Viszont magyar a menüje pl. (bár nem látható, de az sms jel mellé üzenet van írva).

Tanulság kettő van: takarítás közben iszonyatos mennyiségű hülyeséget találok itthon, amivel aztán órákig elszöszölök ahelyett, hogy gyorsan befejezném, a másik, hogy középsuliban jó volt, mert ráértem ilyeneket fabrikálni órán, és a jegyeim mégsem voltak rosszak.

Rohadtul ráérek az új esztendőben is, úgyhogy a Mafia Wars mellett rákaptam a FarmVille-re is Fészbúkon. Gondozgatom egyelőre kicsi kertemet, ültetem a fákat, rakosgatom a gazdátlan állatokat, aztán persze, hogy valami beteg dolog jut eszembe (naná, még nincs traktorom a játékban, pedig arra vágyom).

Immár 4 (vagy 5?) éve hagyomány, hogy Ty bácsival (meg esetleg másokkal, de ketten fixen) a Mexikói úton, egészen pontosan a Burger Kingben indítjuk az új esztendőt. Király a másnapos gyomrot gyorskajával sokkolni, úgyhogy mindig benyomtam egy-két sajtburgert a több órás hazaút előtt, de most váltottam Whopper menüre. Hátha eddig a sajtburger rontotta el az éveket...

BÚÉK!

Már jóval korábban akartam írni a DVTK 100 év c. filmről, de aztán különböző okok miatt elmaradt, most viszont megnéztük. Együtt apámmal, ahogy illik meccsre is együtt járó apától és fiától. Együtt idéztünk fel közös emlékeket, olyanokat, amelyekre csak ő emlékezhet, és láttunk, hallottunk olyan dolgokról, amelyeket ő is csak történetekből ismerhet. És együtt könnyeztük meg a film végét.

Egyszerűen nem tudok mit írni, hogy magasztaljam a filmet, mert nincs jelzős szerkezet, ami megfelelően leírná azt, amit ez a film adni tud egy piros-fehér vérű embernek. Csak megerősíteni tudom azt, amit másoktól olvastam, illetve hallottam: ezt látni kell!

Csak röviden:

MINDENKINEK BOLDOG KARÁCSONYT!

Kapcsolódó iromány meg itt.

Egyik éjjel nem tudtam aludni, és hajnal 4 tájban valami fura megérzés folytán odaléptem az ablakomhoz, mert úgy éreztem, hogy havazott odakint. Elhúztam a függönyt, láttam, hogy szárazak az utcák. Megnyugodtam. Reggel (délben) felébredtem, és ekkor már fehér volt minden. Ekkor meg jót röhögtem...

Hamarosan kisorsolják a 2010-es labdarúgó világbajnokság csoportjait, így már pontosan fogom tudni, hogy mely meccseket nem fogom nézni. Eddigi életem leggyérebb mezőnye gyűlik majd össze Dél-Afrikában, így a VB alatt is elég sok szabadidőm lesz. Kénytelen leszek valami más elfoglaltság után nézni...

A Scrubs (nálunk Dokik) úgy tért vissza a tengerentúlon, hogy nem is tudtam róla. Valamikor nyáron azzal vesztettem el a fonalat, hogy a főszereplők nem nagyon akarják a folytatást, viszont az "utolsó" évadban hoztak egy raklapnyi új karaktert biztos, ami biztos alapon.

Erre ma teljesen véletlenül futottam bele a neten. Halleluja, én azt mondom. És az első két rész megtekintése után is maradt a véleményem: halleluja. És bár nem ezért szeretem a Scrubs-t, de ezt okvetlenül ki kellett ragadnom a második epizódból:

Na, kb. elkészült a blog v2 dizájnja. Kisebb-nagyobb változások még várhatók, de nagyjából ilyen lesz. Nem mondom, hogy szebb lett, de valahogy azért sikerült jobban magamhoz alakítani a gyári sablont, amiben eddig csak a fejlécek voltak kicserélve (mondhatjuk v1.1-nek).

A buszkék-ezüstszürke színösszeállítás egyébként a régi miskolci Ikarusok iránt érzett nosztalgia miatt lett ilyen. Egyébként nem, de ez jól hangzik. A szürke kellett, mert a nincs élet fílinghez ez illik a legjobban, a kéket meg egyszerűen szeretem.

A négy négyzetből álló alakzat pedig a kedvenc Tetris építőelemem. Na jó, ez sem igaz, ez simán négy darab ügyesen egymás mellé helyezett és effektelt Wingdings o betű, és igyekszik némi jól felismerhető karaktert adni a blognak. Legalább addig, amíg nem jön a v3 dizájn.

De addig ez van, más nincs.

Először:

Az esetről szóló egyik cikkből:

Draskovics Tibor kiemelte: nem terrorista akció történt, a történtek más bűncselekménnyel nem függnek össze, az elkövető valamilyen személyes ok miatt lövöldözött.

Pár sorral utána:

Többször fenyegette társait az egyetemen korábban a pécsi lövöldözés tettese csoporttárásának édesanyja szerint, aki erről csütörtökön este beszélt az MTI-nek.

Interneten nézelődve gyakran találkozik reklámokkal az ember. Sőt, néha véletlenül még bele is olvasunk némelyikbe, olykor ilyen és ehhez hasonló dolgokat láthatunk:

Nem tudom, hogy minek szenvedtek a j/ly rendkívül bonyolult kérdésével, mikor leírhatták volna simán MEIK-nek, ahogy mostanság divatos. Arra meg ne is térjünk ki, hogy a fenti teszt csak a színtévesztést vizsgálja, annak meg nem sok köze van az intelligenciához.

Közben most látom, hogy a sztorit már sokan megénekelték előttem, de most már akkor sem törlöm.

Hát ez is eljött. Nincs ajtó a szobámon, és tücsök ciripelését kell hallgatnom egész éjjel.

Nem, még nem kellett egy híd alá költöznöm, csak a lakás lett újfenn bontási terület. Múltkor ablakok nem voltak pár órán át, most éppen beltéri ajtók nincsenek. Legalább egy ideig senki nem csaphatja a másikra az ajtót, és az is biztos, hogy ajtócsapkodásra sem fog ébredni senki az éjszaka közepén, vagy hajnalban. Meg egy ideig puffogtathatok olyan közhelyeket, mint pl. az ajtóm mindig nyitva áll bárki előtt. Tényleg így van, mivel csak ajtókeretem van...

Bájdövéj fürdőszoba és WC ajtó legalább van, bár örültem volna, ha be is lehet zárni ezeket. A kivitelezőt ismételten csókoltatom (mint itt a második bekezdésben), ugyanis állítólag keddig nem is ér rá befejezni. Sosem fogok ismerőssel dolgoztatni...

Remek hét volt. Csak a mai kosár dobta fel, ahol legalább kellemesen elfáradtam, na meg jó társaságban töltöttem bő egy órát. Viszont tényleg olyan fáradt vagyok, hogy majdnem papírral együtt kezdtem megenni a muffinokat, amelyeket előrelátóan idetettem az asztalomra, hogy félholtan is kezem ügyében legyenek.

Kezdődött a hétfővel. Kb. 4-kor feküdtem, fél 9-kor kivertek az ágyból, mondván, hogy még el kell pakolnom a szobám ajtajából, mert jönnek kicserélni az ajtókat. A megbeszélt 9-kor még sehol senki. Fél 10-kor telefonál jó apám, hát nem végeztek az előző melóval, így még Veszprémben vannak, a héten nem érnek rá. Szólni nem kell ilyenkor előre, hülye ügyfél hadd vegyen ki szabadságot (na nem én, haha, jó vicc), meg álljon mindenki haptákban hajnalok hajnalán. Ráadásul az egész éjszakás esőnek köszönhetően lefolyt a festék a frissen újított házfalakról. Csodás nap volt...

A többi csak a szokásos, szarul alvás, egész nap kómás zombijárás. A szerda volt még kiemelhető a hétből, amikor bár Hattricken 25 győztes tétmeccs után negyedosztályú csapatom kikapott egy NB1-estől a kupában, mégis volt okom örülni, mert ideért a pókerkarrierem eddigi egyetlen materializálódott haszna (na jó, ez így nem igaz, de majdnem): egy póló, egy táska, meg egy zsetonkészlet. Így most már azt hiszem négy zsetonkészlet van a haveri körben, amelyekkel nem játszunk.

Ja, hülye zsetonok. Anno Velencén megtanultam könnyű zsetonokkal a zsetonkeverés trükköt. A többieknek agyára is mentem a folyamatos műanyagcsörgéssel. Aztán múltkor, a baráti élő pókeren kipróbáltam a nehéz kaszinózsetonnal is, azzal is ment. Mikor megjött a saját készletem, egyből kibontottam egy sor chipet (persze a piros-fehéret), kivettem 8 darabot, és egyből keverni kezdtem. Majd a számítógépasztalon is az egér mellé tettem, és amikor szabad volt a kezem, egyből nyúltam értük. Nos, másnapra úgy fájt az alkarom ettől, hogy inkább elraktam a táskába mindet. De majd megtanulom a többi trükköt is, úgyis ráérek, meg majd lehet vele társaságban vakítani, ha már a diplomámmal nem tudok.

Remélem a munkások hamar kész lesznek a házunkkal, mert ma is fúrásra ébredtem fél 9 körül, így pedig nem tudom kialudni magam. Persze nem az ő hibájuk, hogy 2-4 között fekszem, de ettől még nekem fáj a fejem szinte minden nap, na meg mindenhez fáradt vagyok. Nem jó így, mert kivételesen értelmes könyveket olvasnék, ha lenne energiám.

Na, nem szól szám, szóljon Seal szám (feldolgozva, magyarok által, egész jól, de az eredeti nekem mindig libabőr).

Az élet legszórakoztatóbb dolgai közé tartozik a különböző supportokkal való levelezés. In Inglis of ko'sz, főleg kosarazás után már fáradtan, vagy ébredés után még félálomban. Legalább frissítgetem angol tudásom megmaradt morzsácskáit, miközben bármiről van szó, olyanok jutnak csak eszembe: You are dumb as fuck! vagy You are stupid as hell! Pedig nem írtak hülyeséget, csak supportos szokás szerint beszélnek el mellettem, és akármit írok, fújják a korábban már leírt dolgokat. Az már csak hab a tortán, hogy 5 egymást követő levelemre 4 különböző ember válaszolt. Ez mondjuk megmagyarázza a fentebbieket is...

Úgy ért rá a család, hogy tegnap és tegnapelőtt temetőztünk. Szóba került, hogy vannak olyanok, akik nem hajlandók kimenni a temetőbe megemlékezni még ezen a napon sem. Én nem ítélem el ezeket, mindenki úgy emlékezik meg, ahogy akar. Pláne, hogy napjainkban már a temetés sem mindig nevezhető temetésnek, és a halott végső nyughelye sem a temető lesz ezáltal, hamvai a kertben, vagy a kandallópárkányon pihennek, esetleg a vasárnapi húslevesbe kerül belőle egy kicsi (uhhh, szerencsére csak hallottam ilyenről, nem tudom, hogy igaz-e), vagy csak úgy szélnek lesz eresztve.

Ami engem idegesít az az élő emberek neve a sírköveken. Üres végdátummal nyitva hagyott élet intervallum jelzi az ilyeneket a temetőkben, és nincs is belőlük kevés. Nagymamám neve is ott van már elhunyt nagyapámé alatt, pedig szerencsére jó egészségnek örvend a mai napig.

Egy biztos, én nem szeretném sírkövön látni a saját nevemet. Persze elismerem, egyszer meg kell halni, legalábbis a tudomány jelenlegi állása szerint - hogy stílszerű legyek - kőbe vésett tény, hogy mindenki élete törvényszerűen halállal végződik. Nincs bennem semmi kétség efelől, na meg különben is, ki akarna örökké élni? Nem kerülhetjük el és pont. De amíg nem történik meg, ne legyen nevünk sírkövön.

Hát, semmi értelmeset nem tudok írni, amibe bele tudnám szőni a Banditának ígért képet (igaz máskor sem szoktam értelmeset írni), így nem írok semmit, csak kép (kicsit megvágva, így hülye helyen a felirat).

Imádom ezt a nőt. Feleségül venném (úgyis válik elvileg), ha nem lenne túl sikeres hozzám.

Annyira jól esik, amikor megerősítenek, hogy valamit jól csinálok. Főleg, ha teljesen spontán, önzetlenül, csak úgy. Egy szomszédom kérdezte, hogy végzős vagyok-e már az egyetemen, mire mondtam, hogy igen, már jó pár éve. Erre annyit mondott, hogy jól teszem, eszem ágába ne jusson átmenni "arra az oldalra", ahol ő van. Na jó, persze igazán jól akkor töltöttem volna plusz egyetemi éveimet, ha magamra szedek valami pluszt a kilókon kívül is...

Ja, múltkor hiányoltam az őszt, hát itt van. Bár még zöldellnek a postakocsik, de a levelek már villamossárgák, és tömeges öngyilkosként vetik magukat a mélybe a fákról. Jöhet a rosszkedv. (Háhá, nem Bonanza Banzai...)

Hogy mennyire nincs életem, azt valamelyik nap bizonyítottam be. Ültem a gép előtt (ofkorsz), de már nem volt kedvem semmihez a neten, aztán kezembe vettem a telefonomat, és elkezdtem vele felolvastatni a névjegyzékből a neveket. Ezen ráadásul jókat röhögtem, ami súlyosbító körülmény, bár ne mondja senki, hogy nem vicces, ahogy az alapból mulatságos géphang a Dee Jay-t felolvassa déjajként, vagy a Steve-et (sztív) úgy, ahogy le van írva.

Hopp! Szüleim lecseréltették a bejárati ajtót. A régi tipik paneles, barna faajtót egy fém, biztonsági ajtó váltotta fel. Vajon kapok hozzá kulcsot? Vagy ha először kiteszem a lábamat, hazaérve csak az összecsomagolt cuccaim várnak majd a lábtörlőn?

Eközben házunk tovább épül-szépül kívülről is. Immár sárga az ablakom körül a fal. És nem zöld! Jippííí!

Az ország megemlékezett.

Némileg szégyen, de 26 (és fél) évesen sem pontosan tudom, hogy miről kell megemlékezni október 23-án. Na jó, címszavakban tudom, de nem érzem át mélységében az eseményt, és csak nagyvonalakban fogom fel történelmünkre és nemzeti öntudatunkra gyakorolt hatását. Nyilván én is hibás vagyok, de lássuk, mi vezetett oda, hogy országunk három állami ünnepéből az egyiken kénytelen vagyok olyan tanácstalanul állni, mint amikor egy ismeretlen ember temetésére kell elmennie az embernek, és részvétet kifejezni egy olyan emberért, akiről semmit nem tudott.

Egésznapos oltári fejfájással küszködtem itthon, egészen addig, amíg este be nem vettem egy Szaridont, amitől el nem múlt, de legalább utána már inkább a nyelőcsövem fájt, mert nem volt annyi eszem, hogy kettétörjem azt a lovaknak való tablettát.

Ezután elvonultam focizni a város másik végébe. Hosszú idő óta először normális létszámmal voltunk kispályára, és elég pörgős meccset játszottunk. Ha nem hagyom ki az ajtó-ablak ziccereket, akkor nem is aláztak volna szét minket annyira a fiatalok, de én már annak is örültem, hogy sokan voltunk, és volt hajtás!

Hazatérve szinte Coulibaly gólja fogadott, s bár ezzel is kikapott a Debrecen, azért szép eredmény a 3-4.

A neten gyakran találkozom olyan dolgokkal, amikről azonnal az jut eszembe, hogy valakinek még nálam is kevesebb élete van, és olyan hülyeségekre ér rá, hogy az embertelen. Ma emailben kaptam egy képsorozatot, amelyen döglött legyek és egyéb ízeltlábúak köré rajzolt különböző élethelyzeteket a nyilván rettenetesen unatkozó (esetleg nem teljesen épelméjű) alkotó.

Mondjuk némelyik kép kifejezetten jó lett, a wc-re várva sorakozó legyek egészen életszerűen mutatják be egy szórakozóhely retyóit a valamit nagyon magyarázó "csajokkal", és a sarokba rókázó "sráccal". Személyes kedvencem a lepkés. A lepke, mint valami király, aki előtt hajbókol egy alattvaló. Esetleg egy nagykabátos anyuka, meg a kicsi fia/lánya. Az alkotónak elismerésem: övé a hét NincsÉletem-díja!

Egyébként középiskolában mi is csináltunk hasonlót. Egy letépett szekrényajtóra rajzoltunk versenypályát, köré papírból hajtogattunk palánkot, majd kitépett szárnyú legyek versenyeztek rajta. Persze ez is állatkínzás, szerencsére akkoriban még nem volt divat nyilvánvalóan káros létformák érdekeinek képviselete.

Új félév, új matrica a diákomra. Vagy ahogy B. Tóth László mondta régen a Poptarisznyában a különböző játékok nyerteseinek: kapsz matricát! Szerencsére most nem szerencsétlenkedtem vele úgy, mint előző félévben. But! Az egyetemi bürokrácia újabb feketepontja: most tűnt fel először az adminisztrációnak, hogy az elvileg 5 évig érvényes diákommal szaladgálok már 9. éve. Nem csodálom, hogy páran bürokrasszisták. Mindegy, azt mondta a nő, hogy eddig még nem volt baja senkinek belőle.

David Guetta pedig kapja be. Nem elég, hogy ő jegyzi a The World is Mine c. remekművet (ami egyik all-time kedvencem, bár ebbe a kategóriába nálam nagyon sok szám van benyomva), most megint kijött egy ilyen fülbemászó cuccal, mint a When Love Takes Over. Na és ez a szám is bizonyíték, hogy Kelly Rowland jól tette, hogy nem hagyta magát elnyomni a Destiny's Childban. Guettától pedig meglepően dallamos szerzemény (kicsit valóban "coldplayes" az alap), főleg a szexi ribancok csajok után.