Hol az ősz? Pár éve még az jött a nyár után, nem egyből a tél. Bő hete még 27-29 fok, most meg 3-5? Durva váltás. Kellemes csalódás, hogy a távhő gyorsan aktivizálta magát.

De hol az ősz?? Szegény Petőfi mit írt volna most szeptember végén? A verőfényes napsütés nem ihlette volna ilyen szomorú versre, ellenben a huszon fokokhoz nagyon jól illett volna az Earth, Wind & Fire dala. Nekem tetszett, hogy nem jött augusztusi tél, de még az sem maradt le a nyárról, akit csak szeptember végén ébresztettek fel.

Majd eljött az október. Az ősz még mindig sehol, így az őszi vihar is elmaradt, helyette egyből téli hideg. De majd jön a novemberi eső, aztán szépen lassan, elkerülhetetlenül megérkezik az én decemberem is.

És égzengés hallik, majd nikecell hó hullik,
A világ pusztulásának előhírnökei ezek.

Liszi evangéliuma, 10:49

Theo Walcott, az Arsenal és az angol - helyenként "csak" U21 - válogatott játékosa vasárnap csereként beállva gólt szerzett a Blackburn elleni mérkőzésen. Ezután, mi sem természetesebb egy már rég befutott, gyakorlatilag sztár labdarúgótól, autogramot kért mezére attól a Thierry Henry-tól, akinek 14-es mezszámát örökölte, majd lelkendezve mondta az újságíróknak, hogy ez a mez is ott lesz első felnőtt mérkőzésen viselt meze mellett.

Németh Krisztián, a Liverpool az AEK Athén és a magyar U20 válogatott játékosa, miután tizenegyesek és szabadrúgások kiharcolásának rendkívül szimpatikus szándékával végigfetrengte a Honduras ellen csúnyán elveszített világbajnoki mérkőzést, majd egy meccs szünet és az Egyesült Arab Emirátusoknak rúgott gólja után kussolásra intette az őt becsmérlő médiát és en bloc magyar közvéleményt, egy egész jól végigjátszott nyolcaddöntő meccs után olyan flegmasággal hagyta ki utolsó rúgóként döntő helyzetben a tizenegyest, amilyen flegmaságot a szemére hánytak magyar nézők ezrei már a VB kezdete óta. Szerencsére a soron következő cseh büntetőnél Gulácsi Péter ismét remekelt, majd Balajti Ádám berúgta a saját tizenegyesét (na igen, diósgyőri), továbbjutott a válogatottunk.

Azt hiszem, hogy jól látható a két játékos hozzáállása közötti különbség. Persze mondhatjuk, hogy míg Walcottnak olyan szerepmodellei voltak, mint pl. a fent már említett Thierry Henry, addig Németh Krisztián valószínűleg nem sokat tanult mondjuk Illés Béla sportághoz (és emberekhez) való hozzáállásából (pedig azt hiszem lehetett/kellett volna), mert ki akar szerény lenni, mikor a magyar futballvalóságban vakok között félszeműként lehet azonnal sztárként is viselkedni. Németh a Nemzeti Sportnak nyilatkozva elmondta: „az olaszok ellen muszáj lesz mutatnom valamit..." Nos igen, kedves Krisztián. Nagyon sokan már a játék iránti alázattal és szerénységgel is elégedettek lennénk.

Pár napja megint rosszul alszom, és még a reggeltől kopácsoló munkások sem okolhatók ezért, mert egyrészt hétvégén nem dolgoztak, másrészt a rosszul alvásom is inkább éjszakára tevődik. Bár vasárnapra virradó éjjel nyilván annak is volt szerepe, hogy póker, majd két sör után éjjel egy óra körül benyomtam két enyhén csípős gyrost, aztán hajnal három körül egyáltalán nem kellemes teltség érzéssel feküdtem le.

Fel is ébredtem reggel hat körül arra, hogy vattát köpök. Ekkor megittam kb. fél liter vizet, de csak még rosszabb lett, pláne, hogy a hasam még mindig feszült. Kilenc-tízig monopolyztam, aztán elaludtam, de abban sem volt köszönet, mert akkor meg hülyeségeket álmodtam.

Idióta álmokban ma sem volt hiány. Először azt álmodtam, hogy a Steelers 61 pontot szerezve megverte a Chargerst (végülis ezt kívántam lefekvés előtt), és álmomban Roethlisberger több mint 700 yardot passzolt. Reggel egyébként megnéztem egyből az eredményt, tényleg nyertek, de "csak" 38 pontot szereztek, Big Ben "csak" 333 yardot passzolt.

Egy másik álomszakaszban egy vak kiscica szerepelt. Volt szeme, csak részben áttetsző tejfehér golyók voltak. Nagyon baljós látvány volt, és azóta azon gondolkozom, hogy vajon mit jelenthetnek. Remélem csak azt, hogy nagyon szar teát fogok főzni, mert az már be is jött. Ha a harmadik emeleti ablakom előtt lógó munkásokat jelenti, az is bejött, mert tényleg az ablakom előtt burkolták ma a panelt.

Szombaton Robroy barátomnak köszönhetően végre élőben is pókereztem. Persze játszottam már élőben máskor is, de igazi téttel, igazi pókerasztalnál, komoly zsetonokkal, osztókkal még sosem. Hát az ehhez kötődő élmény körülbelül úgy viszonyul az online pókerhez, mint egy igazi labdával élő kapusnak lőtt valódi gól öröme egy számítógépes játékban lőtt gólhoz. Hogy máshoz ne is hasonlítsam, mert jutott eszembe még guminős/rejszolós hasonlat is...

Robroy hosszas szervezőmunkájának eredménye október 3-án este materializálódott, amikor nyolcan körül ültük a filcet, befizettük a tétet, és indult is a party. Eleinte úgy remegett a kezem az izgalomtól, mintha valami sorsdöntő vizsgára készülnék (jéé, ilyesmit írtam? Én?), aztán egy-két dobás, emelés után elmúlt szerencsére. Ekkor már kipróbáltam a könnyű műanyagzsetonnal tanult keverést is a nehezebb, nagyobb zsetonokkal, hogy keménynek tűnjek. Sajnos senki nem vette be, hogy kemény vagyok, túl jól ismernek.

A leosztások között felbukkantak az online formából már olyan jól ismert partik, amikor nem elég, ha az embernek turnön flösse van, mert jön a riveren a full az ellenfélnek, aztán láthattunk (volna) két pókert is egymást követő leosztásokban, amire szintén nem túl nagy az esély. De az ilyenekért szeretjük, olykor gyűlöljük ezt a játékot.

Nyolcan játszottunk, végül az első kettő gazdagodott a befizetett lével, a többiek az élménnyel - már ha olyan élményként élték meg, mint én. Én élveztem elejétől a végéig, pedig a bubble boy hálátlan szerepére kárhoztam, mivel egyszínű K4-emet verte a későbbi győztes különböző színű 89-e egy floppolt kilencessel. Ennek ellenére az biztos, hogy máskor is le fogok ülni a filc mellé, ha időm, pénzem engedi.

És itt gratulálnék még egyszer a győzteseknek, köszönöm a résztvevőknek, főleg Robroynak!

Az erőnlétemet immár hivatalosan is nem létezőnek nyilvánítom. Majd összeestem a buszmegállóban, de még ahhoz is fáradt voltam, hogy leüljek. Csak támasztottam a korlátot, míg jött a busz. Furcsamód a nagy fáradtságtól kedvem lett volna ordítani az éjszakába a Goo Goo Dollsszal, hogy I don't want the world to see me, de a környéken élők érdekében inkább kihagytam...

Most lefekszem, és sorozatot nézek ájulásig.

Ui: az az 50 email meg ott rohadjon meg a postaládámban holnapig. Vagy azutánig. Vagy azutánig...

Mivel délután a mONopoly-ból mOFFopoly lett (háhá, mekkora poén már, és mindezt magamtól!), kénytelen voltam pókerezni délután. Pedig olyan jól megvoltam lemákolások nélkül pár hétig.

VIGYÁZAT!! A következő bekezdésben látható link olyan oldalra mutat, ahol jelentős a női testek lefedetlensége! (GYK: Kisfiam, anyád meglátja miket nézegetsz, szól apádnak, aki eltöri a kezedet leül melléd, és nézhetitek együtt, miközben sóhajtozik, hogy anyád miért nem így néz ki, ami neked még furcsább lesz, mintha eltörte volna a kezedet.)

Azóta meg inkább 50 éves nőket vizslatok (MUFFopoly? MILFopoly?). Stifler mamája elbújhat! És persze le a kalappal az orvostudomány és az évtizedes önsanyargatás által jól karbantartott női testek előtt, meg minden.

Nem tudom, hogy mi van, de az aljas tárgyak ellenem vannak. Ha tehetnék, meggyilkolnának. Szerencsére a számítógépemmel és a telefonommal volt galiba, nem pedig egy láncfűrésszel, egy késkészlettel, vagy éppen egy légkalapáccsal.

A telefonommal már volt probléma egyszer, akkor pár nap alatt megcsinálták a rakoncátlankodó fotó gombot, így pl. tudtam videóra rögzíteni, amint éppen - vereséget jelentő - gólt kapnak a Jegesmedvék a Fraditól. De mire hazaértem, az egy nappal korábban feltöltött telefon magától kikapcsolt, és már sehogy nem tudtam bekapcsolni, pedig már mindent megpróbáltam. Két napon keresztül, random időpontokban próbáltam életet csiholni a készülékbe, de semmi.

Csaknem két hete nem született új bejegyzés a blogon, és ez tarthatatlan. Nem tűntem el - ennek a ténynek nyilvánvalóan sokan örülnek, csak éppen a gépem a tegnapi napot egy nagy kiterjedésű fólia alatt töltötte a szobám nagy részével egyetemben, hogy ne lepje be az ablakcsere okozta por. És hogy nem csak a szépségért, de a felújított házért is meg kell szenvedni, azt bizonyítja, hogy közel egy hónapja egész nap fúrást, csiszolást, kopácsolást hallgatok egész nap. Így jár, akinek nincs élete.

A tegnapi ablakcserés napot azzal igyekeztem feldobni, hogy lefényképeztem minden szobát kiütött ablakkal/erkélyajtóval. Sajnos a fényképezőgép memóriakártyája időlegesen bekrepált (egy formázás helyretette), így azt hiszem csak három szobáról lett viszonylag normális kép, a sajátomról már csak a mobilommal, az erkélyről meg egyáltalán nem lett kép. Máris látom a hasznát a panelprogramnak, ugyanis nem lobog a függönyöm zárt ablaknál az ablakpárkány alatt befújó széltől. Viszont a fűtés korszerűsítése elmarad idén, így a vastagon szigetelt házban marad a régi hőmennyiség. Vagyis lehet, hogy karácsony környékén tudok majd szaunapartit rendezni itthon, mint a Jóbarátokban Monica, amikor elromlott a fűtés.

Egyébiránt újra feltelepült a gépemre a Football Manager, és folytatom menetelésemet a Diósgyőrrel (2008-tól 2011-ig nyertem egy szuperkupát, egy kupát, egy bajnokságot, és ha jól emlékszem, elbuktam egy ligakupa döntőt). Az akkori játékosok valami hihetetlenül túl vannak értékelve. Sipeki év játékosa lett egyszer, Arouna Pelé folyamatosan versenyben van a gólkirályi címért, de a többi afrikai is remekel. A cserekapusom meg egy bizonyos Gulácsi Péter jelenleg, akit ingyen szereztem meg. Másfelől hihetetlenül undorító egy játék, egy-két meccs után függővé tesz.

Szomorú évforduló van ma, ugyanis 8 éve már 9/11-nek. Mondjuk a legszomorúbb még mindig az, hogy nem tudunk semmi biztosat a dologról, csak annyit, hogy emberek haltak meg, épületek dőltek össze, és azóta úgy gondoljuk, hogy semmi és senki nincs biztonságban, ha bizonyos érdekek úgy diktálják.

Sosem játszottam a Monopoly-val (hasonló játékok közül a Capitaly és a Hotel volt meg nekünk), de most emiatt nem lesz életem. A Google karöltve a Hasbroval jól kiszúrt velem, meg az is, aki linkelte a Hattrickre (kösz Zsóti :P). A nem titkoltan promóciós célú játékkal most a világ valós városaiban lehet utcákat vásárolni, házakat építeni, ellenfeleket szívatni. Jó móka lesz, érzem!

Sajnos nagyon sok magyar város illetve utca nem aktív a térképen, ráadásul az aktív helyekre már le is csaptak a korán kezdők, de azért biztos van még hely. Bár Izrael és Észak-Korea tán kilőve, ha jól emlékszem a FAQ-ra, de csak van még pár hangulatos sikátor New Yorkban, Párizsban, vagy éppen Londonban.

Életemben három utcában laktam eddig, ezekből egy nem aktív, kettőt meg elhappoltak előlem. A Kölcsey-t lenyúló gonosz ráadásul reggelre eldózerolta az Avasi kilátó helyére épített váramat, és berakott egy börtönt a Mednyánszky-ra, amiért nagyon pipa lettem, úgyhogy alig vártam, hogy kapjak egy-két gonoszkártyát. Bosszúm egy gyár formájában érkezett, melyet be is raktam a Kölcsey-re, a valós bérházunk helyére. Gonosznak lenni jó. Hehe!

Építettem egy stadiont is az Avasra, kb. a Nagyposta helyére, ha jól emlékszem. Milyen jó lenne pár utcányira meccsre járni. Csak egy megálló lenne a 29-essel.

Ismét jártam algériában allergológián, immár harmadszor életem során. Éves vizit, bár sok értelme nincs. De legalább az ünnep- és születésnapokon kívül van egy fix programom az évben. Bár csak relatíve fix, mivel inkább csak a léte biztos, a napja nem.

Idén teljesen elnapolódott a nyáron szokásosnál is jobban elburjánzó lustaságom miatt, eleve későn mentem időpontért, így már csak szeptember 9-re kaptam. De legalább gondosan megtervezhettem mindent. A korábbi leleteket és a beutalót szépen összetűzve felszúrtam a falitáblámra, hogy szem előtt legyenek, majd telefonomba is írtam három emlékeztetőt: egyet hétfőre, hogy szerdán menni kell, kettőt szerdára, hogy kelni kell, menni kell. Majd kedden írtam még egy emlékeztetőt szerdára, hogy nehogy ott felejtsem a falra tűzve a beutalót, meg a leleteket. Na ja, semmit nem bízom a véletlenre.

11:45-re volt időpontom, ezért már 9-kor felkeltem, hogy legyen időm elkészülni. Majd felkeltem 10-kor is, hogy pihenten tudjak készülődni. Végül 11:30-kor sikerült is elindulnom itthonról, egy buszmegálló busszal, maradék táv sietős léptekben abszolválva. Elkéstem. Pár perc, nem ügy. Nem hát, mivel ki is van írva: behívás nem érkezési sorrendben, az adott időpont is csak tájékoztató jellegű. Kb. 10 perc alatt bejutottam légzésfunkcióra, majd további 40 percben ábrándozhattam, hogy mit csinálnak a fiatal, fehér köpenyes csajok a masszázs szobában. Legközelebb fizikoterápiára szerzek beutalót.

Gerzson jó srác. Mindig iszik, ha valamit elé tesznek. Általában ez sodorja bajba. A sokadik kör pálinka után már a pultos hölgy körül legyeskedett, de csak kézcsókig jutott. Még pár pálinka, na meg egy kiadós zápor után már nem csak az alkohol nehezedett rá, hanem a párás levegő nyomása is. Tudta, hogy menni kéne, későre jár. Holnap is lesz nap. Megint inni kell.

Biccentett Ubulnak, aki szintén nem volt már annyira jó kedvében, mint egy órája, amikor még vígan táncolt a szintetizátoron előadott klasszikusokra. Elindultak Alfréd és a haverok után a hétvégi szállásra, ahova a többiek már percekkel korábban leléptek. És itt veszítette el Gerzson a fonalat.

Másnap reggel 7-kor arra ébredt, hogy a tőle pár méterre repkedő galambokat beleszőtte álmába, galamboknál sokkal félelmetesebb élőlények képében. Na meg a hideg is rázta, mert szeptember elején már túl hidegek a hajnalok ahhoz, hogy valaki a teraszon aludjon. Látta, hogy sár száradt a kezeire, arcán is húzódott a bőr. Az édes anyaföld keményedett ruháira, kóvájogva dobálta le magáról mindet. Arcáról, karjáról lemosta a koszt, tiszta ruhákba bújt, majd fekhely után nézett, és aludt még pár órát.

Később összerakta az éjjelt a többiektől hallott mozaikokból, és jókat röhögtek a hétvége további részében.

Na, ezek már megint tippmixelnek!

                     (Ismeretlen szurkoló egy magyar focimeccsen)

Rengetegszer hallhattam már a fenti mondatot egy-egy furcsán alakuló mérkőzés során. Sokan tisztességtelenül sportfogadó játékosokra árulkodó jelnek tekintik azt, amikor a csatár egész meccsen képtelen az ellenfél kapujának irányába rúgni labdát, vagy öt méterről is a kapus kezeibe gurít, vagy ennek ellenkezőjeként, amikor a védők inkább saját kapujukra veszélyesek, a kapus kezei között pedig többször megy át a labda, mint általában szokott, esetleg amikor a csapat két gólos előnyt szerez a félidei szünetre, majd a második játékrészre "elfelejtenek kijönni", és 5 perc alatt máris egál, na meg amikor nem kapnak fizetést a játékosok a nagymúltú Bükkvölgyi Vasasnál, és egy bődületes potyagóllal kikapnak a korábban esélytelenebbnek tartott - ezért a fogadóirodáknál jó magas szorzóval kínált - Somogyi Beach Boys FC-től.

Levelet kaptunk a panelházunk felújítását végző cégtől. Első sorából idézek:

Kérek minden 1-es lakástulajdonost,...

Ébredés után pár perccel olvastam, és már majdnem elborult az agyam, hogy hivatalosnak mondható levélben is ilyen chates rövidítést alkalmaznak, mire rájöttem, hogy az 1 ajtó alatt található lakások a címzettek. Lehet, hogy mégis kávéznom kéne reggelente?

Egész este majd szétmegy a fejem, erre leállok vitatkozni a foci.hu-n, majd a nyikorgó székem baját egy kis szilikonspray-vel orvosolom. Hát, egyik sem tett jót a búrámnak. Lehet, hogy le kéne feküdni, de a gyengék alszanak! (Értsd: kialudtam magam éjjel, majd déltől-kettőig, aztán este 8 előtt fél óra alatt.)

Ma neptunoztam, mert ha az egyetemen beiratkozás van, nekem azon okvetlenül részt kell vennem. Így van ez már rég. Egy évfolyam elvégezte az általános iskolát, mióta én egyetemista vagyok. Szerintem egyetemfüggőségem van. Remélem, hogy legalább pszichológiában rólam fogják elnevezni ezt a területet.

Egyébként a neptun sem volt a helyzet magaslatán. 11-től volt nekem beiratkozás. Próbáltam belépni, elsőre nem találtam szervert, ami hajlandó lett volna kiszolgálni ilyen irányú igényemet. Pár perc múlva újra próbáltam. Ekkor már beengedett. Kattintottam is a beiratkozás gombra, amire megjelent egy kis loading felirat. Mivel öt perc után is ott volt, én elkezdtem Rossz PC játékok videokat nézni (két nap alatt két évad ment le nálam egyébként), majd az egyik video után elaludtam. Csaknem két órát aludtam, de mikor felébredtem a neptunon még mindig ott volt a loading ábra. Pedig ugye két óra alatt több tucatszor bontja a kapcsolatot a neptun, így ki is lőttem az ablakot. Jöhetett a harmadik próba, amikor már sikerült is mindent megcsinálnom. Persze nem úszom meg, be is kéne mennem az egyetemre. Hányinger...

A Debrecen nagy sikere ismét felszínre hozta a régi kérdést: Hol a stadion? Bár az elmúlt öt évben négyszer lett bajnok a Loki, a stadion csak nem akar megépülni, pedig a nagyerdei létesítményt minden szempontból kinőtte a klub, és jelenlegi állapotában egy angol harmadosztályú gárda is sérelmezné, ha ilyen helyen kellene meccset játszania (persze ez más magyar stadionokkal is előfordulhatna). Hogy miért nem épült meg az új stadion, arra egyszerű a válasz. A klub és az azt mindenben támogató városvezetés kormányzati segítséget vár, de mivel ellentétes pólus van hatalmon a városban illetve az országban, a támogatás megszerzésére annyi esély van, mint sivatagi záporra. Persze ezen ne lepődjünk meg, tudhatnánk, hogy így megy ez mindenhol.

A szomszéd házban már dübörög a panelprogram, ennek megfelelően fúrnak, faragnak a nap tekintélyes részében. Mondjuk ez sem tartott vissza attól, hogy 11-kor keljek fel. Na de 4 körül feküdtem le. Az meg szerintem tökmindegy, hogy reggel 7-től este 11-ig, vagy délelőtt 11-től hajnal 4-ig csinálom a semmit...

Reggel 40 email fogadott, melynek jelentős része a "vicces" kategóriába tartozik. Azért azt még mindig durvának tartom, hogy rendes munkahelyen dolgozó haverok nagyobb ütemben bírják küldeni az emaileket, mint amilyen tempóban én olvasni vagyok hajlandó.

Na, mindegy. Indítsuk a reggelt a szokásos teámmal. Böeee.

Egy internetes fórumon a Levszki-Debrecen mérkőzés előtt vitatkoztam egy sráccal Dombiról. Ő nagy focistának látja, én kevésbé, ezért bővebben ecseteltem, hogy mennyire nem tehetséges. Mondhatni szidtam. Mi sem természetesebb, hogy ezek után Dombi beállt a mérkőzésen és gólpasszt adott.

Ezután viccesen kérdeztem, hogy kit szidjak még, hátha ismét bejön. Pont Varga nevét szúrtam ki egy online közvetítésben (mivel tévében nem láthattam a meccset), ezért őt kezdtem pocskondiázni, hátha ő is betalál, vagy gólpasszt ad. Ám sajnos pont lecsúsztam a mérkőzés végéről, de megígértem, hogy majd a visszavágón lő kettőt.

Bár végül nem vágott kettőt, de nem állt messze tőle. Rúgott egy gyönyörű gólt, majd a második félidőben még a kapust is megkerülte, de nem sikerült a kapuba pöccintenie a labdát. Még az első félidőben írtam pár nem túl kedves szót Rudolfról és Ramosról is, hátha náluk is célt ér az átok! Rudolf perceken belül hatalmas gólt ragasztott a bal felsőbe, Ramos pedig...

Nos, ő bizonyíthat a csoportkörben!

A Nagy Lokiünnep másnapján mintha szebben sütne a nap, mint máskor, ráadásul egy felhő sincs az égen. Még az időjárás is tudja, hogy nagy nap volt 2009. augusztus 25. a magyar labdarúgás, de leginkább persze a Debreceni VSC és szurkolói számára.

14 éve várt erre az átlag magyar focirajongó. 14 éven át arra volt kárhoztatva szegény szerencsétlen, hogy külföldi sztárokat nézzen szerda, majd később már kedd esténként is, és csak szórványosan találkozhatott magyar szereplővel, akik legtöbbször persze a játékvezetői hármast (négyest) alkották. Mostantólismét lehet egy csapatnyi honfitársnak szurkolni, már ha beveszi az adott ember gyomra, hogy a magyar bajnoki rivalizálást félretéve egy-egy hétközi meccsre a hétvégenként talán gyűlölt vetélytársnak szorítson.

Azt eddig is tudtuk, hogy Magyarország más hely, mint a többi ország. Máshol - persze leginkább labdarúgó eredményekkel bővebben elkényeztetett helyeken - elő nem fordulhat, hogy egy csapat mögé felsorakozzon a nemzet nagyja, nálunk viszont igen. Persze érthető, mikor 14 éve nem jutott be klubcsapatunk a klubersenyek csúcsának tekinthető Bajnokok Ligája főtáblájára, sőt más versenysorozatban sem sűrűn élte meg magyar gárda (sic!) az őszt sem, nemhogy a tavaszt, válogatottunk pedig 1986 óta nem szerepelt sem VB-n, sem EB-n, csupán egy olimpiai szereplést tudunk felmutatni azóta, ami persze nem lebecsülendő, de igazi presztízse mégis a világbajnokságnak van.

És lám, válogatottunk megtáltosodott a mostani világbajnoki selejtezőkben (bár a neheze még hátra sajnos), amire a Loki sikerrel tromfolt rá. Ők már ott vannak, ahová annyira vágytak, és ahová annyira vágyta már valamelyik magyar csapatot a kiéhezett hazai publikum.

És mit hozhat még az ősz? Két sztárcsapatot szinte biztosan a BL sorsolásának sajátosságai miatt, de akár három korábbi BL (vagy BEK) győztessel is kerülhetnek egy csoportba a Debreceniek. Persze ki tudja? A Loki valami embertelen mákkal kapott ellenfeleket a selejtezőkörökben. Ha Fortuna istenasszony a csütörtöki sorsoláson is őket támogatja majd, akkor elképzelhető, hogy lehet további sikerekről álmodozni.

A mai menü:

• ropi ásványvízzel
• háztartási keksz teával

A gyomorvírus a legjobb fogyókúra.

Kapjon el egyet Ön is!

Bár kommentár nélkül akartam idebiggyeszteni a videót, amelyen a diósgyőri stadion bontási munkálatai látszanak, de egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy második, pláne első otthonom volt az "aréna", mert az utóbbi egy-másfél évben elég sokat hűtlenkedtem, de mégsem hagy hidegen, ahogy a munkagép gyufaszálként töri a betonlapokat.

Délután süteményszerző útra indultam nagymamámhoz, Diósgyőrbe. Közel egy óra utazás után leszálltam a Diósgyőri Gimnáziumhoz közel, ahonnan már csak pár perc séta a célig. Eszembe jutott, hogy néznem kéne egy villamost a hazaútra a megállóban, de a nagy melegben kicsit kocsonyásodott (mondhatni megmonkorodott by Besenyő Pista bácsi) agyműködéssel a hétköznapi menetrendet néztem meg a hétvégi helyett. Persze ez már csak a megálló és nagymamám háza között félúton jutott eszembe, így a nesze semmi, fogd meg jól érzés semmi mással össze nem tévesztehető, sok más okból kifolyólag már annyira jól ismert nihilje mosolyogtatott meg a mindig - így most is - csendes, üres utcán bandukolva. De most már legalább tudom, hogy hétköznap 17:48-kor és 17:55-kor is indul 1-es villamos, amelyeket lekésve legközelebb már csak a 18:03-kor induló járművel utazhatunk a belváros felé. Persze ez csak nyár végéig biztos, aztán vége a nyári menetrendnek, és lehet, hogy ez is változik.

Már régen eszembe jutott, hogy a telefonomra, rá kéne applikálni a menetrendet. Az MVK Zrt. honlapján el is érhető letölthető formában, tényleg szép, igényesen összeállított pdf-ben, amiért hatalmas köszönet. Csak a telefonom nem tudja kezelni a 17 megás fájlt. Kénytelen leszek dolgozni vele egy keveset, és kigyomlálni a reklámokat, hátha úgy menni fog. Addig meg a nesze semmi, fogd meg jól már megint.

De legalább a sütemény finom (mint mindig), és bár személyesen is megtettem, itt is köszönjük szépen!

Hát mit mondjak? Van egy fílingje annak, amikor este 9 után az ember a sötét utcákon sétálgat, kezében egy nejlonszatyorral, benne egy video-dvdlejátszó kombóval. De legalább digitalizálódott Fernél (most már így fogom hívni a blogon, remélem nem haragszik meg) a Predator vhs kazetta, eredeti rámondásos szinkronnal! Tudjátok, az a csávó mondta rá, aki a 90-es évek elején szinte minden filmet szinkronizált, és akinek a Dögölj meg, te rohadék ordítása ugyanaz a hangszín illetve hangerő, mint a Szia kislány, kérsz egy fagyit? Szóval eredményes volt a nap. Megmentettünk valamit az utókornak. Jók voltunk, Fer!

Hétvégén nagyrészt a velencei csapattal (ja, hogy Velencéről még mindig nem írtam?) Sarudra utaztunk kikapcsolódni kicsit, most viszont többek között a belga és a holland "kapcsolatunk" is csatlakozott a buliba.

Pénteki utazás máris kalandosra sikerült, Mezőkövesdre nem éppen a legegyszerűbb úton érkeztünk meg, hogy felvegyük a holland kislányt, aztán Sarudig már nem követtünk el navigációs hibát. Első (és szerencsére utolsó döbbenetként) az fogadott minket, hogy a faházunk fémből van, ráadásul egy egészen konténer formájú konténer. Azonban belül a szűkös helyen kívül más kivetnivaló nem volt. Összedobtam a zenecuccot, felmásoltam a laptopra némi - közundort kiváltó - zenét, majd bevártuk a többieket. A csapat nagyrésze együtt volt már ekkor, ezért fogyasztottunk némi welcome drinket miután komoly sebészi beavatkozással eltávolítottuk egy pálinkásüveg dugóját.